|
Menü |
|
| |
|
Skinhead |
|
| |
|
Háttérzene |
|
| |
|
Dalszövegek |
|
| |
|
Írások |
|
| |
| |
|
Üzenet haza |
|
És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás ûz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan a csillagok s a víz szalad és csak a kõ marad, a kõ marad.
| |
|
Versek |
|
| |
|
Viccek |
|
| |
|
|
|
Móra László |
|
Magyar zászló Szeressük a hófehér színt, Szeressük a zöldet, Szeressük a piros vértõl Ázott magyar földet. Mert a piros, fehér és zöld Magyar zászlónk színe, Benne fénylik, benne ragyog Dicsõ múltunk híre, Hõsök arany szíve.
Szeressétek ezt a zászlót, Híven szeressétek. Fonjatok rá hõstettekbõl Új koszorút, szépet! Hadd lengje be dicsõséggel Kárpát õsi ormát És hirdesse, hogy feltámad Szép Magyarország, Régi Magyarország..
Imádkozom Ha jó anyámnak szíve jajdul A sok-sok gondnak ezritõl - S atyám ha térve munkazajbúl, A fáradástól majd kidõl: Imádkozom, az Égre nézve, Az összetörtekért S hogy váltson Isten új örömre Sok összetört reményt.
Ha béna ember áll elémbe A hûvös utca szegletén És rá se néz az utca népe S elhagyva fázik ott szegény: Imádkozom a béna ember Fájdalmas könnyeért, Kinek az értünk hullott vére Csak ennyit, ennyit ér!
Ha kis Hazámnak csonka képe Szemembe könnyet hinteget, Ha vérem messze síró vére Felém segélyért integet: Imádkozom egész Bánatország Letiport földjeért, Imádkozom egy árva ország Fájdalmas könnyeért.
Tiszánk ha jajt hoz messze fentrõl, Dunánk ha sír ott délre lent... A szél ha hírt hoz emberekrõl, Akik zokognak éjjelente: Imádkozom a nagy folyókért És minden cseppjeért, Imádkozom a bujdosókért S azoknak könnyeért.
Ha nyári reggel ég falánál Égõ virágba gyúl a Nap, Ha esti Égnek nagy tavánál A csillagok felgyúlanak: Imádkozom a termõföldért És minden gyöngyeért... Imádkozom a görnyedõkért S jövõnk vetéseért!
| |
|
|
|
Hunnia |
|
| |
|
Névnap |
|
| |
|
Üzenő fal |
|
| |
|
Zenekarok |
|
| |
|
Warrior |
|
| |
|
Kívánság |
|
Ott egyem meg a harcmezõn az utolsó komisz kenyerem, de ne legyen többé a hazám akkora, mint a tenyerem. Ha elbukom, hát volt értelme, védtem egy kócos szeretõt, lábhoz tett fegyverrel állok meg, hõsen, az Úristen elõtt...
Bizonytalanok most az órák, titokba burkolt holnapok, de gyûlölöm a satnya várást, indulni inkább kész vagyok! Puskám csövébe virágszálat fûz majd egy kis magyar leány, és csillagokkal lüktet szíve utánam õszi éjszakán...
| |
|
szavazás |
|
| |
|
|