Ott egyem meg a harcmezõn az utols komisz kenyerem, de ne legyen tbb a hazm akkora, mint a tenyerem. Ha elbukom, ht volt rtelme, vdtem egy kcos szeretõt, lbhoz tett fegyverrel llok meg, hõsen, az risten elõtt...
Bizonytalanok most az rk, titokba burkolt holnapok, de gyûllm a satnya vrst, indulni inkbb ksz vagyok! Puskm csvbe virgszlat fûz majd egy kis magyar leny, s csillagokkal lktet szve utnam õszi jszakn...
|