1. Nem adjuk fel!
- Bevezetõ:
A szög miatt a patkó elveszett
A patkó miatt a ló elveszett
A ló miatt a lovas elveszett
A lovas miatt a csata elveszett
A csata miatt az ország elveszett
Hát verd be jól a patkószeget!
Hazátlanok rosszkufárok
Nagy bitangok kis zsiványok
Bármit tesztek Nem adjuk fel!
Halálhozók, álbarátok
Alávaló gyászhuszárok
Bármit tesztek Nem adjuk fel!
- Refrén.:
Nem adjuk fel!
Nem adjuk fel!
Nem várhatunk, indulni kell!
Nem adjuk fel!
Nem adjuk fel!
Testvéreim harcra fel!
A háborúkat ti szítjátok
Fegyverekbõl jót kaszáltok
Bármit tesztek Nem adjuk fel!
Fog majd rajtatok az átok
Jobb, ha szépen félre áltok
Bármit tesztek Nem adjuk fel!
Nem adtok, de pénzre vártok
Megveszitek, amit láttok
Bármit tesztek Nem adjuk fel!
A véres kard lesújt rátok
Bilincsessé, rabbá váltok
Bármit tesztek Nem adjuk fel!
2. Nyári emlék
Istenem milyen szép volt akkor a világ
Csak ültünk a parkban és a hold sütött le ránk
De boldogok voltunk, ha összeért a szánk
És tudtuk az igazi élet csak most köszöntött ránk
- Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Istenem milyen szépek voltak a fülledt éjszakák
Falevél se mozdult s a szellõ se járt
Csak a szívünk égett akár a parázs
Fogtuk egymás kezét s sétáltunk tovább
- Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Igen így volt, csak a csaj ronda volt és ripacsos én meg tök részeg
Istenem milyen szép volt akkor a világ
Csak ültünk a parkban és a hold sütött le ránk
De boldogok voltunk, ha összeért a szánk
És tudtuk az igazi élet csak most köszöntött ránk
- Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
Így volt!
3. Álomnõ
Szép és okos vagy
Szinte majdnem tökéletes
Tudom nehéz ezt elviselni
Talán nem is érdemes
A felhõkrõl lógatod a lábad
A világ alattad, elterül
Ha mindenkit látsz
Biztos lehetsz, Te maradtál egyedül
- Refrén:
Fejjel mész a falnak és a padlóra esel
De ha kinyitod a szemed és felébredsz
Újra tökéletes leszel
Fejjel mész a falnak és a padlóra esel
De ha kinyitod a szemed és felébredsz
Újra tökéletes leszel
A hülyéket kerítetted körül
A fal túl jól sikerült
A munkába mindent beleadtál
De a falak között ragadtál
A kijárat kulcsa a kezedben
Az élet terád vár
De az ajtóval és az ablakkal együtt
Kimaradt a zár
Magadba roskadsz, de melléesel
A harcot nem adod fel
Segítségért kiáltasz, de senki nem felel
Mindenki bent van csak te vagy kint
De az is lehet, hogy fordítva
A falon kívül az ellenséggel
barátok nevetnek ordítva
4. Ellentétek
Szomjan halok a forrás vize mellett
Tûzben égek, mégis vacogok
Parazsas kályhán állva láz diderget
Hazám földjén számûzött vagyok
Csupasz féreg díszes talárt kapok
Hitetlen várok sírva nevetek
Az bíztat mi tegnap tönkretett
Víg dáridó bennem a bosszúság
- Refrén:
Úr vagyok s nem, véd se, jog se fegyverek
Befogad és kitaszít a világ
Úr vagyok s nem, véd se, jog se fegyverek
Befogad és kitaszít a világ
Nem biztos csak a kétes a szememnek
S ami világos, mint a nap, titok
Hiszek a véletlennek, a hirtelennek
S gyanúm az igaz körül sompolyog
Mindig nyerek, és vesztes maradok
Fektemben is felbukás fenyeget
Van pénzem, s egy vasat sem keresek
S reggel köszönök jó éjszakát
- Refrén2:
Várom senkitõl örökségemet
Befogad és kitaszít a világ
Várom senkitõl örökségemet
Befogad és kitaszít a világ
Semmit se bánok, s ami sose kellett
Kínnal mégis csak olyat hajszolok
Csalánnal a szeretet szava ver meg
S ha igaz szólt, azt hittem ugratott
Barátom, aki elhiteti,
Hogy hattyúk csapata varjúsereg
Igazság és hazugság egyre megy
És elhiszem, hogy segít aki árt
- Refrén3:
Mindent megõrzök, s mindent feledek
Befogad és kitaszít a világ
Mindent megõrzök, s mindent feledek
Befogad és kitaszít a világ
Mindent megõrzök, s mindent feledek
Befogad és kitaszít a világ
Mindent megõrzök, s mindent feledek
Befogad és kitaszít a világ
5. Neked
Szürke utcák lomb nélküli fák
Sivár napok, züllött éjszakák
Hideg szelek a híreket hozzák
Hogy a szíved tõlem ellopták
- Refrén:
Lelkemben temetlek
Elkerüllek mégis kereslek
Álmomban ölellek
Gyûlölve szeretlek
- Nélküled nincs többé nyár
A karod mást ölel ma már
Hazudtál, megcsaltál, ellógtál
Óóó te csalfa lány
Meleg tûznél szinte átfagyok
Tömegben is egyedül vagyok
Jó barátoktól vigaszt kapok
Fájdalmamra áldomást iszom
Nézem az út másik oldalát
Egy széplány éppen fésüli haját
Nem te vagy de szemem téged lát
Én nem tudom, ezt hogy vészelem át
- Refrén2:
Lelkemben temetlek
Elkerüllek, mégis kereslek
S hogyha egyszer végleg elmegyek
Onnan õrzöm minden léptedet
- Nélküled nincs többé nyár
A karod mást ölel ma már
Hazudtál, megcsaltál, ellógtál
Óóó te csalfa lány
- Ref.
ó Te gyönyörû lány!
6. Enyém vagy
Itt a lány egy igazi gyöngyszem
Büszke nõ, rám se néz
Vigyázz mer az éjjel az ajtódon bekopogok
És akkor 9 hónap múlva jól megszaporodok!
- Refrén:
Enyém vagy! Skinheadlány!
Enyém vagy! Skinheadlány!
Enyém vagy! Skinheadlány!
Enyém vagy! Skinheadlány!
A baba férfi lesz
Icipici gengszter
Nemzetünk büszkesége
Átpiálunk együtt sok sok éjszakát
El áll majd az útból ki minket lát
Itt a lány egy igazi gyöngyszem
Büszke nõ, rám se néz
Vigyázz mer az éjjel az ajtódon bekopogok
És akkor 9 hónap múlva jól megszaporodok!
7. Hét vezér vére
Te érted esküdtek a nemzetért
Te érted ontották a büszke vért
Elmondom testvér, érezd és tudjad!
- Refrén:
A hét vezér vére a lelkedben szunnyad!
Miért, hogy kezed fegyvert ragad?
Elmondom testvér, érezd és tudjad!
Miért, hogy vérünk egyre apad?
Miért, hogy csatára készül a had?
Elmondom testvér, érezd és tudjad!
Úgy, mint a sziklából a víz fakad
Úgy, mint a sötétbõl új nap hasad
Úgy, nõ az erõnk érezd és tudjad!
Úgy, mint oroszlán tüzeld magad
Országunk dicsfénye miénk marad
Elmondom testvér, érezd és tudjad!
Miért, hogy kezed fegyvert ragad?
Elmondom testvér, érezd és tudjad!
Miért, hogy vérünk egyre apad?
Miért, hogy csatára készül a had?
Elmondom testvér, érezd és tudjad!
8. Rekviem
Egyedül ült a szürke félhomályban.
Halálos gond tartja hatalmában.
Támadni kell, vagy várni hogy õ támad;
s ha gyorsan nem gyõz, gyõzhet-e harcában.
- Refrén:
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez gyõz le nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység...
Forró nyár volt s hosszú útra mentek.
Trombita szólt és harci dob pergett.
Büszke zászlók szélben táncra keltek,
Nem tudhatták: a vesztükbe menetelnek...
Szállt az idõ a nyárból kétszer õsz lett.
Az õszbõl tél, a fény itt már nem gyõzhet.
Megdermedt a táj merre csak szem ellát,
hólepel fedi a halott hõsök arcát...
Jeges szél fúj a fegyverzaj elült már.
A kéz lehullt s az élet lassan elszáll.
Bealkonyul a sötétség erõsebb,
elszabadult s éj lepi a földet...
- És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez gyõz le nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység...
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez gyõz le nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység...
Belevesz álom és reménység...belevesz álom és reménység...
9. Elment Jully!
Elment tõlem July!
Nem köszönt csak elszaladt
Egy tanga és egy pulcsi
Belõle csak ez maradt
Jött egy drága autó
És egy nagy büdös paraszt
De mindig tudtam baby!
Hogy ribanc maradsz!
- Refrén:
Hát oldozz fel!
Oldozz fel!
Lehet, hogy durva ez
És hibáztam, de így érzek
Hát kérlek, oldozz fel!
Isten veled July!
Összetörted szívemet
Színleltél az ágyban
Lenyúltad a pénzemet
Pezsgõt iszol s hiszed
Hogy fiatal maradsz
De túllépsz majd a korhatáron
És jó lesz a barack
Nem maradunk barátok
Ne kérj folytatást!
Megvetlek és utállak
Ez az igazság most már
Pezsgõt iszol s hiszed
Hogy fiatal maradsz
De túllépsz majd a korhatáron
10. Kukadal
Ültem szépen csendben a kukán
Egyszer csak egy egér köszönt rám
Felkiáltott jó nekem, hogy itt ülhetek
Fönn a kukán
És én akkor közöltem vele
Olyan szegény vagyok, mint a templom egere
Olyan szegény vagyok, mint a templom egereee
- Refrén:
Látod pajtás, hasonlítok rád!
Látod pajtás, hasonlítok rád!
Ültem szépen csendben a kukán
Egyszer csak egy macska köszönt rám
Felkiáltott jó nekem, hogy itt ülhetek
Fönn a kukán
Figyelj macska itt a tavasz a szívem, kolompol
Hátamon feláll a szõr, ha a cica dorombol
Hátamon feláll a szõr, ha a ciiica dorombol
Ültem szépen csendben a kukán
Egyszer csak egy kutya köszönt rám
Felkiáltott jó nekem, hogy itt ülhetek
Fönn a kukán
Hé ti kutyák én is társ vagyok veletek
Futok a vad után, de csak csontot ehetek
Futok a vad után, de csak csontot eheeetek
11. Rózsavirág
Rét közepén piros rózsa virágzik,
körülötte giz-gaz, bogáncs burjánzik;
a kis virág búslakodik magában:
- Nincsen nékem helyem e nagy világban!
A kis virág búslakodik magában:
- Nincsen nékem helyem e nagy világban!
Ne félj, szépség, itt van már a kikelet,
ilyen szépet elveszteni nem lehet!
Van még magyar legény ezen környéken,
lekaszáljuk mi a giz-gazt serényen!
Van még magyar legény ezen környéken,
lekaszáljuk mi a giz-gazt serényen!
Magyarország, Te vagy a mi virágunk,
Minden gyomot gyökerestül kivágunk!
Kárpátokból üzenjük a világnak:
Nincsen párja sehol a mi hazánknak!
Kárpátokból üzenjük a világnak:
Nincsen párja sehol a mi hazánknak!
12. Skinhead vaddisznó
Skinhead vaddisznó õ a haverom
Skinhead vaddisznó be is mutatom
Skinhead vaddisznó csak vele iszom
Szereti a dagonyát a piát a lakomát
Az agresszív nagyivó Skinhead vaddisznó
Skinhead vaddisznó súlyos egy fazon
Hozzá képest az ivást én csak ugatom
Esküszöm rendes srác, de azt megsúgom
Ha megiszod a borát, betöri majd a pofád
Az agresszív nagyivó Skinhead vaddisznó
Skinhead vaddisznó izmos ám nagyon
Szálkás a hasa, a feje beton
Kedves jószívû, segít a húgomon
Lehúzza a bugyiját
Megnyalja a puniját
Az agresszív nagyivó Skinhead vaddisznó
Skinhead vaddisznó sokat segített
Mert bizony a hugicám tegnap mama lett
Skinhead vaddisznó egybõl rosszul lett
Nem kap most már dagonyát
Se piját se lakomát
Ott visít most 9 éhes Skinhead vaddisznó
13. Gyõzelem, vagy halál!
Telve a vagon, a vonat még vár
Sírnak most lányok s anyák
Egy dicsõ nemzetnek szent himnuszát
Éneklik magyar bakák
Refrén:
Indulnak harcolni, daluk csak száll
Közel az elrabolt határ
Megjött a parancs harsan a jelszó
Vagy gyõzelem, vagy halál!
Erdélynek bércei visszhangozzák
Puskák és gránát zaját
Testvér a testvérnek segít most
Védeni a szép hazát
Hiába sortûz, a füst a láng
Hiába kartács, szilánk
Miénk lesz Kassa és Kolozsvár
Elõre hõs katonák!
14. Holdvilágárok
Holdvilágároknak mélyén,
avarszagú völgye alján,
bús-borongós ősznek éjén,
Holdvilágároknak mélyén
ifjú áll az apja balján.
Büszke álluk felszegetten,
fehérlő Hold ragyog rájuk,
némán állnak mind a ketten,
büszke álluk felszegetten,
csillagfényes a ruhájuk.
S szól az apa szelíd hangon:
"Ősök hite ide vonzott,
lelkem mélyén szunnyad rangom."
- szól az apa szelíd hangon
s szomorún penget egy kobzot.
Régi dallam fájón csendül,
fáról madár szárnya rebben,
koboz húrja halkan pendül,
régi dallam fájón csendül,
ének szava mellé lebben...
Negyvenen mi jó táltosok éppen kerek kört ülénk,
Bíbor veres sugarával búcsúzón int Nap szülénk;
éjszakai szertartásra fohászkodva készülénk,
negyvenen mi jó táltosok éppen kerek kört ülénk.
Égre nézünk földre nézünk ősi múltba suhanánk;
mintha vasak csörrenését ágreccsenést hallanánk,
veszélyt érzünk szemünk villan hamar talpra pattanánk,
égre nézünk földre nézünk ősi múltba suhanánk.
De addigra körbevesznek nagy üllőkön vert vasak,
páncél csillan ahol fényben gallyat ver sok-sok
sisak.
Jönnek egyre közelednek lépteik míly hangosak,
de addigra körbevesznek nagy üllőkön vert vasak.
Több oldalról ránk zúdulnak szívükben rút gyűlölet,
ütnek minket szúrnak-vágnak, parancsuk táltost ölet.
Mellünk tépik vérünk freccsen, feketít mohás követ,
több oldalról ránk zúdulnak, szívükben rút gyűlölet.
Egy menekült meg csak onnan, társa teste mentette,
holtra torzult zuhanással maga alá rejtette;
így tartotta terhét éjjel soha nem felejtette
egy menekült meg csak onnan társa teste mentette.
Pálcájára rótta a hírt, éltét ennek szentelte,
botra vésett töténetét a nagyapám meglelte;
múltat, jelent és a jövőt ekkor által ölelte,
ő is tovább adta a hírt, éltét ennek szentelte...
...s Holdvilágároknak mélyén,
avarszagú völgye alján,
bús-borongós ősznek éjén,
Holdvilágároknak mélyén,
ifjú áll az apja balján.
Büszke álluk felszegetten,
fehérlő Hold ragyog rájuk,
némán állnak mind a ketten,
büszke álluk felszegetten,
csillagfényes a ruhájuk.
Szól a fiú kemény hangon:
"Mindent értek úgy hiszem,
lelkem mélyén éled rangom,
- szól a fiú kemény hangon -
a hírt tovább én viszem!"
Rekviem
Egyedül ült a szürke félhomályban.
Halálos gond tartja hatalmában.
Támadni kell, vagy várni hogy ő támad;
s ha gyorsan nem győz, győzhet-e harcában.
Ref.:
És a hó csak hull -
megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull -
arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull -
ez győz le nem az ellenség.
És a hó csak hull -
belevesz álom és reménység...
Forró nyár volt s
hosszú útra mentek.
Trombita szólt
és harci dob pergett.
Büszke zászlók
a szélben táncra keltek,
Nem tudhatták:
a vesztükbe menetelnek...
Ref. 1x.
Szállt az idő
a nyárból kétszer ősz lett.
Az őszből tél,
a fény itt már nem győzhet.
Megdermedt a táj
merre csak szem ellát,
hólepel fedi
a halott hősök arcát...
Ref. 2x.
Jeges szél fúj a fegyverzaj elült már.
A kéz lehullt s az élet lassan elszáll.
Bealkonyul a sötétség erősebb,
elszabadult s éj lepi a földet...
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez győz le nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység...
És a hó csak hull - megfagy a föld és a szív.
És a hó csak hull - arcodra dermed a kín.
És a hó csak hull - ez győz le nem az ellenség.
És a hó csak hull - belevesz álom és reménység...
Belevesz álom és reménység...belevesz álom és reménység...
Rózsavirág
Rét közepén piros rózsa virágzik,
körülötte giz-gaz, bogáncs burjánzik;
a kis virág búslakodik magában:
- Nincsen nékem helyem e nagy világban!
A kis virág búslakodik magában:
- Nincsen nékem helyem e nagy világban!
Ne félj, szépség, itt van mér a kikelet!
Ilyen szépet elveszteni nem lehet!
Van még magyar legény ezen környéken,
lekaszáljuk mi a giz-gazt serényen!
Van még magyar legény ezen környéken,
lekaszáljuk mi a giz-gazt serényen!
Magyarország, te vagy a mi virágunk!
Minden gyomot gyökerestül kivágunk!
Kárpátokból üzenjük a világnak:
Nincsen párja sehol a mi hazánknak!
Kárpátokból üzenjük a világnak:
Nincsen párja sehol a mi hazánknak!
CD I. - Kronológia
| Sör-valcer Élvezem az életet,
Eliszom a pénzemet.
A rontás reám tör,
Imádom a sört. Refrén Most igyál, ebből igyál,
A mennyek kapuja nyitva áll.
Most igyál, ebből igyál,
A sörvalcerre táncoljál! A fejemben a kábulat,
A csapos arcán ámulat,
Hozok még egy kört,
S vedelem a sört. Refrén Minden ember rám mutat:
- Há' nézzétek, ez hogy mulat!
A fejemhez kapok.
- Hű, de részeg vagyok! Refrén Ébredj! Ébredj, a munka vár, a cél már oly közel.
Megsegít, bátorít az eszme, mit hiszel. Refrén Légy erős, hisz életed most új arcot ölt,
Szebb jövőt, jobb jövőt kér tőled a föld. Ébredj, a munka vár, a cél már oly közel.
Megsegít, bátorít az eszme, mit hiszel. Refrén Elég volt a szavakból, most már tenni kell.
Mit szép szóval nem lehet, azt másképp venni el. Refrén Kér tőled a föld. Rendes ember... Rendes ember az én főnököm (főnököm, főnököm),
Áll a szőr tőle a bőrömön, uáá,
Úgy hajt engem, mint egy állatot,
Átgürcölöm az egész napot. A múltkor is bent kellett maradnom (maradnom, maradnom),
Éjjel fogpiszkálót faragnom, uáá.
Éjfél körül nem bírtam tovább,
Eldőltem, bevágtam a szunyát. Aludtam fél órát, aludtam fél órát,
Aludtam fél órát, óóó-óóó,
Aludtam fél órát, aludtam fél órát,
Aludtam fél órát, óóóó. Arra keltem, hogy ő rugdosott (rugdosott, rugdosott),
Ütött-vágott, úgy káromkodott, uáá.
Hogy lehetek ilyen rossz gyerek?!
Büntetésből haza nem megyek. Kitalált egy jó munkát nekem (nekem, nekem, nekem, nekem),
Hamupipőkét játszott velem, uáá,
Válogattam lencsét és babot,
Míg az álom végleg elnyomott. Aludtam fél órát, aludtam fél órát,
Aludtam fél órát, óóó-óóó,
Aludtam fél órát, aludtam fél órát,
Aludtam fél órát, óóóó. Reggelre már kész volt a tervem (a tervem, a tervem):
Jött a főnök s én megemeltem, uáá,
Az ablakon kivágtam hangtalan,
Röhögtem és néztem, hogy zuhan. A rendőrségen feladtam magam (magam, magam, magam, magam)
Bűneimért tíz évet kaptam, uáá,
De lelkem tele van most virággal,
Érzem, kitoltam a világgal. Mert alszok nyolc órát, alhatok nyolc órát,
Alhatok nyolc órát, óóó-óóó.
Alhatok nyolc órát, alhatok nyolc órát,
Alhatok nyolc órát, óóóó.
Alhatok nyolc órát, alhatok nyolc órát,
Alhatok nyolc órát, óóó-óóó.
Alhatok nyolc órát, alhatok nyolc órát,
Alhatok nyolc órát, óóóó. Úgy szeretném Úgy szeretném, hogyha pénzem lenne rengeteg!
Vennék rajta kastélyt, tavat, erdőt, réteket.
Elvinnélek magammal téged is oda,
Te lennél a világ legboldogabb asszonya. De sok pénz között sok a bűn és sok a hazugság.
Ilyen áron nem kell nekem hamis boldogság.
A fontos az, hogy velem vagy, és szerelmet kapok,
Örülök, hogy az lehetek, ami most vagyok. De sok pénz között sok a bűn és sok a hazugság.
Ilyen áron nem kell nekem hamis boldogság.
A fontos az, hogy velem vagy, és szerelmet kapok,
Örülök, hogy az lehetek, ami most vagyok. Óóó ami most vagyok. Skinhead-lány Skinhead lány, itt van,
Skinhead lány, itt van,
Skinhead lány, itt van az éjszaka.
Jaj-jaj, de sajnálom, mennyire sajnálom,
Sajnálom, de nem jutsz már haza. Nem jár a troli, nem jár a taxi,
Nem jár a busz sem az éjszaka.
Jaj-jaj, de sajnálom, mennyire sajnálom,
Sajnálom, de nem jutsz már haza. Jaj, kitaláltam, de kitaláltam,
Azt, hogy hol alszol az éjszaka.
Alszol majd énnálam, igaz csak egy ágy van,
De mit tegyünk, ha nem juthatsz haza? Majd együtt alszunk, jó nagyot alszunk,
Vagy nem is alszunk az éjszaka.
Elleszünk egymással, megleszünk egymással,
És holnap reggel tőlünk mész haza. Skinhead lány, jó volt,
Skinhead lány, jó volt,
Jaj, nagyon jó volt az éjszaka.
Maradjál nálam, maradjál nálam,
És holnapig még ne menjél haza!
És két hétig még ne menjél haza!
És egyáltalán ne menjél haza! Lent a téren... Lent a téren skinhead társaság,
Tőlük kérdem, veled mi újság, mi újság.
Rám néznek és így felelnek: - Na mi van, berúgtál?
És eszembe jut, rég elutaztál. Másokkal vagy, máshogyan beszélsz.
Lehet, vettél kastélyt, tavat, és boldogan élsz.
De remélem, ha néhanap a törzskocsmánkba térsz,
Cimborádnak rólunk is mesélsz. Hív az élet és a szabadság (a szabadság!)
Fegyvered legyen az igazság!
És ha fényképalbumodban nézed a képeket,
Nem kell szégyellned a könnyeket. De kár, hogy nem látlak már,
De kár, hogy nem látlak már. De kár, hogy nem látlak már. Turulmadár Ott, hol forrón perzsel a napsugár,
A szemnek nincs határ.
Fenn az égen, sziklás bércek fölött
Száll egy büszke, szép turulmadár. Szárnya gyenge, szíve meggyötört,
De érzi azt, hogy övé itt e föld. Végtelen a csend, mely ráborul,
A felhők között jár.
És mégis hallja, érzi a szenvedést,
Tudja, népe segítségre vár. Szárnya gyenge, szíve meggyötört,
De érzi azt, hogy övé itt e föld. Skinhead nyolcparancsolat Egy: törj az égig!
Kettő: tarts ki végig!
Három: nevess, ha fáj!
Négy: üss, ha muszáj! Refrén Te velünk vagy, és mi veled vagyunk,
Egy az akarat, hisz egyért harcolunk. Öt: tartsd a várat!
Hat: védd a társad!
Hét: tiéd a hit!
Nyolc: a zászlót vidd! Refrén Oi! Oi! Oi! ... Harc Sátrak között egy lovas léptet,
Nyomában a tábor éled.
Véres kardot markol karja,
Csatába hív virradatra. Ó-ó-ó, hej-hopp! Napisten már felkelőben,
Páncél csillan tüzes fényben.
Miképp folyó, ha megárad,
A rettenetes sereg támad. Most épp a Nap delelőn áll,
Patakzó vért és halált lát.
Győz a csapat, nincs már kétség,
Menekül a rút ellenség. Tele az ég csillagokkal,
Csatatérről nem hallik zaj.
Halottaknak szól az ének,
S hirdeti a dicsőséget. Ó-ó-ó, hej-hopp! Kiáltsd! Kiáltsd, hogy hatalom,
Kiáltsd, hogy akarom,
És nézd az ősöket! Kiáltsd, hogy itt vagyok,
Kiáltsd, hogy felragyog Napunk,
S a győzelem! Refrén És hogyha félsz netán,
Bújj el gyorsan, kiskomám,
Mert eltipor a skinhead hadsereg! Kiáltsd, hogy hatalom,
Kiáltsd, hogy akarom,
És nézd az ősöket! Kiáltsd, hogy itt vagyok,
Kiáltsd, hogy felragyog Napunk,
S a győzelem! Refrén Erdélyért É-ó! É-ó! Csendüljön össze most a kard!
É-ó! É-ó! Harcolj, ha hív e büszke dal! Vártam, eddig vártam,
S kérleltem Istent is én.
Vártam, megpróbáltam
Hinni, hogy miénk leszel még! Refrén: Nem hátrálhatsz, túl nagy most a tét,
Nem futhatsz el, hisz e föld tiéd. É-ó! É-ó! Csendüljön össze most a kard!
É-ó! É-ó! Harcolj, ha hív e büszke dal! Látom, egyre látom
a szép magyar termőföldeket.
Nézem, és nem értem,
miért gyalázzák idegen kezek ?! Refrén 3x Egy ember A világ gyászol s ünnepel,
Hatalmak jönnek s tűnnek el.
Ki régen minta volt és jó
Az most csak biztos áruló. Utcákon nézem az arcokat,
Hallom, mit rólad mondanak.
Kik ismerték és szerették,
Nem lehet, hogy elfelejtették. Refrén Várjuk, hogy élhessünk érted,
De kész vagyunk halni, ha kéred.
Csak adj erőt, s mi megtartjuk eskünket,
Áldjuk szent neved. Új század, új történelem,
Boldogság, vagy félelem?
Bármi lesz is a holnapom,
Nevét imába foglalom. Lelkemben ég a fájdalom,
De emelt fővel vállalom.
Míg van remény és létezem,
Az ő szava az én hitem. Refrén 2x Áldjuk szent neved,
Áldjuk szent neved. | Temetőben Piros rózsa, fehér rózsa,
Zöld levéllel körülfonva,
Koszorúba összekötve,
Kiviszem a temetőbe. Megállok egy árva hantnál,
Elhagyatott sírhalomnál.
Korhadt, kopott a fejfája,
Nincsen írva semmi rája. Nem tudom, rá mi volt írva,
S hogy ki nyugszik lenn a sírba.
De két könnybe lábadt szemem,
Írást lát a fakereszten. Azoknak a nevét látom,
Kik túl az átkos határon
Elbitorolt magyar földben
Álmodnak a temetőben. Piros rózsa, fehér rózsa,
Zöld levéllel körülfonva,
Könnyeimet ráhullajtom,
S ott hagyom az árva hanton. Mr. Pitbull Sötét, kihalt most a város,
Kocsma, diszkó üres már.
De egy árny az utcát járja,
Figyel, s áldozatra vár. Parázs izzik két szemében,
Halkan lépdel, meg-megáll.
Teste készen áll a harcra,
Ellenséget, s vért kíván. Refrén Ez az úr nem kérdez, nem vitázik,
Ez az úr elnézést sosem kér.
"Apacs" fiú, jobb ha futsz az életért.
Mr. Pitbull, Pitbull, Pitbull, ó, jeee!
Mr. Pitbull, Pitbull, Pitbull, ó, jeee! Becserkész ő minden vadat,
Markából nincs menekvés.
Csigolyákon csattan foga,
Egy reccsenés és azzal kész. És ha elvégezte dolgát,
Félrecsapja kalapját.
És az éjjel ködbe rejti
Tovatűnő alakját. Refrén Bloody Mary Szobám tele skinhead-ekkel,
Vodka is van húsz üveggel.
Ordenáré hangerővel
Piát kérnek kísérővel. Villám húz át az agyamon:
A spejzban van még paradicsom. Refrén Bloody Mary, isteneknek vére,
Bloody Mary, enyém lettél végre,
Bloody Mary, ugye soha nem lesz vége?
Bloody Mary, tőlem most már senki nem vesz el. Szobám tele szkúnerekkel,
Van még vodka két üveggel.
Totál metál hangerővel:
- Mi lesz már a kísérővel?! Villám húz át az agyamon:
A szomszédban van még paradicsom. Refrén Szobám tele csikkerekkel,
Van még vodka egy üveggel.
Totál sakál hangerővel:
- Akkor is csak kísérővel! Nem húz semmi az agyamon,
S jön belőlem a paradicsom. Bloody Mary, isteneknek vére,
Bloody Mary, hát ez lett a vége,
Bloody Mary, nem szívom le mélyre,
Bloody Mary, holnap úgyis újra enyém leszel,
És a gyomrom magához ölel,
És holnap már senki nem vesz el.
Lökd lejjebb csak holnap reggel! Ír birkagulyás A barátom itt lakik, tőlünk keletre,
Meghívott a bulijára, ki a telekre.
Elfogadtam én a meghívást,
Vállaltam, hogy készítek egy ír birkagulyást. Erre aztán innom kellett, az idő meg szállt,
És amire odaértem, a hentes bezárt.
Sírtam-ríttam, mint egy óvodás,
Hát hogy a francba lesz most ebből ír birkagulyás? És ahogy én búslakodtam házunk elején,
Négy-öt macskát láttam meg a sufni tetején.
Hallgattam a randa nyávogást,
De már tudtam, miből főzök ír birkagulyást. A bulin hát röhögtem az egész éjszakán,
Akié a macskák voltak, az kért repetát.
Ezt csak neked mondtam el, meg ne tudja más,
Hogy Szentendrén miből van az ír birkagulyás. Rózsa Alexander Lángol és izzik a láthatár,
A pusztán most éjfélre jár.
A villámok fényében vágtat most
Rózsa Alexander, a betyár. Indulnak több ezren, vétkesek,
A bűnösök sorfala vár.
A kocsmának mélyén parancsokat oszt,
Rózsa Alexander, a betyár. Refrén Vér és kockázat az életüknek része,
A halálra felkészültek már.
Rózsa Sanyi, Tisza Matyi és a Joseph Sobri,
Fogorvoshoz csak röhögni jár. De nem lángol és nem izzik a láthatár,
A pusztán most hajnalra jár.
A villámok fényében vágtat most
Rózsa Alexander, a betyár. Indulnak több ezren, vétkesek,
Az ördögi terv készen áll:
Betörnek az óvodába 7 és 8 között,
És az összes tejeskávét megisszák. Refrén 2x A kis házunk... A kis házunk ablaka ránéz a kocsmára,
Az asszony meg ott könyököl, be nem áll a szája,
És a kezem ráteszem a kricsmi ajtajára,
Hát ez üvölt, mint egy vaddisznó, remeg a tokája. Vége volt a melónak, mentem a kocsmába,
Az asszony meg ugatott, nagy volt a pofája,
Hé, te pincér, vidd a korsót, nincs szükségem rája,
Inkább iszom üvegből, mert kisebb a szája. Vége van a melónak, megyek a kocsmába,
Az asszony már nem ugat, nem nagy a pofája,
Hé, te pincér, hozd a korsót, szükségem van rája,
Jól megvertem a bestét, nem jár most a szája.
Hé, te pincér, hozd a korsót, szükségem van rája,
Jól megvertem a bestét, nem jár most a szája. Cirbolya Erdő szélén kis tanya áll,
Benn a karámban béget a nyáj.
És ha a farkas elkap is egyet-egyet,
Nincs, aki lefogná,
Erdő szélén sírhat a nyáj,
Mert két hülye vigyáz rá. Erdő szélén kis tanya áll,
Benn, a faházban két pasi vár,
Cirbolya, Borbolya nézik az ajtót,
Hogy mikor jön meg az eszük már.
Közben a kis tanya egyre csak áll,
A karámban béget a nyáj
A karámban béget a nyáj
A karámban béget, a karámban béget,
A karámban béget a nyáj. Fradi induló Mikor holnap leszáll az est,
Ünnepel majd Budapest.
Vár a kocsma és egy jót iszunk,
Újra bajnok lett a csapatunk. Ez a két szín, zöld és fehér,
Minden másnál többet ér.
Hát indulj, s bátran énekelj velünk
Egy dalt a Fradiért! Refrén Olé, Ferencváros, hu-hu-hu!
Sa-la-la-lala-lalalla. Zöld az Isten, és tegnap szólt,
A gárda rúgjon vagy ezer gólt,
Teljesülni fog a kérésed,
Nem sérthetjük meg teremtőnket. Mindig győzni, ez itt a cél,
Régi hírünk most újra él.
Hát indulj, s bátran énekelj velünk
Egy dalt a Fradiért! Refrén 2x Hozzák a sört Hozzák már a sörömet, éjjá, éjjá,
Az okoz csak örömet, éjjáéjjáó.
Hozzák már a sörömet, éjjá, éjjá,
Az okoz csak örömet, éjjáéjjáó. Meghozták a sörömet, éjjá, éjjá,
Okozott is örömet, éjjáéjjáó.
Meghozták a sörömet, éjjá, éjjá,
Okozott is örömet, éjjáéjjáó. Megittam a sörömet, éjjá, éjjá,
Okozott is örömet, éjjáéjjáó.
Megittam a sörömet, éjjá, éjjá,
Okozott is örömet, éjjáéjjáó. Drink Mondják a vének: piálni vétek,
De véleményem vélük szembeszáll.
Mert ez a kis ének himnusz a lének,
Amely a torkom járja át. Refrén És mégis
Igyál és járd a táncot, jáhháhá!
A sárga földig meg se állj! Jönnek majd képek, rózsaszín lények,
Mókásan mászkálnak majd a ház falán.
Semmit sem érzek; ha kezemre lépnek,
Ülök és nézek ostobán. Refrén Ó, Uram, értsd meg, tudom, hogy vétek,
De mégis úgy szeretem a piát,
Csak egyre kérlek, a pokolban nézd meg,
Lehet-e kapni pályinkát! Refrén 2x A sárga földig meg se állj!
A sárga földig meg se állj! Tom Sawyer A széles, nagy Mississippin sodor le az ár,
Kemény kalóz, kis hajódra tudod-e mi vár?
Az áradó folyó messze elvisz a fenébe,
A felboruló ladikodat belepi a sár. A széles, nagy Mississippin lefutott az ár,
A Jackson-sziget rejtekében kis kalyiba vár,
Ha túléled ezt a telet, nincsen mitől félned,
A legkeményebb zimankóra újra itt a nyár. A széles, nagy Mississippin vígan utazunk,
Amíg csak a főseriffel összeakadunk.
A főseriff nem szívbajos, ránk fogja a coltot:
- Na, fel a kezed, jól tudom, hogy hányadán vagyunk. A széles, nagy Mississippin félned sosem kell,
Még akkor is, ha ijedtedben a hideg kilel.
Ha kérdezi a főseriff, hogy honnan van a szajré,
Egy kalóz és egy puskagolyó rögtön megfelel. Szikla öklű Joe Vadnyugati fenegyerek,
Minden cowboy tőle remeg,
A talpa alatt döng az egész padló,
Ő a Sziklaöklű Joe. Refrén Joe senkitől, soha sem fél,
Vágtat ő a prérin, mint az északi szél,
Ám amikor hazatalál,
Bátorsága messze-messze száll. Az ivóba hogyha belép,
Felhörpinti láda sörét,
Két kezében széttörik négy korsó,
Ő a Sziklaöklű Joe. Refrén Az ajtóban a neje áll,
Halkan beszél, nem kiabál,
Félelmetes mégis e pár zokszó,
Szegény Sziklaöklű Joe! Refrén Szegény Sziklaöklű Joe! Refrén 2x |
CD II. - Csodaszarvas
| Csodaszarvas Nézd az erdőt, s látsz egy vadat, / ott fut bátran, délcegen,
Bátor ifjak a nyomában, / üldözik őt végtelen. Széles agancs töri-zúzza / azt, mi épp elébe ér,
Nyomot hagy a vadászoknak, / s tovább küzd az életért. Szép vitézek hajták-űzik / erdőn, vizen, réten át,
Ám a nyilak nem találják, / alig látják lábnyomát. Fárad a ló, fárad a lovas, / erejük végére jár,
De a vérük perzsel-tüzel, / gyerünk, gyerünk csak tovább! Refrén: Ó, gyönyörű csodaszarvas / jelenj újra meg nekünk,
Segíts új ösvényt keresni, / mert különben elveszünk! Egyszer aztán nagy hirtelen / ez a szép állat megáll,
Égnek veti büszke fejét, / és a vadászokra vár. Hunor s Magyar odaérnek, / megértik a nagy csodát,
Mert a vad csak csalta őket, / hogy leljenek új hazát. Refrén 2x Magyar vitéz Réges-régi múltban a pusztán hadak jártak,
Volt egy vitéz horda, dicsőségre vágytak. Közülük egy harcos a többi elé állott,
Kardját kirántotta, és nagyot kiálltott: Erős mindkét karom, a lábam is táncos,
Győzhetetlen vagyok, megáldott a táltos. Egyedül levágok kilenc alabárdost,
Sudár szűzek raknak fejem alá vánkost. Fonott hajam csillog, délceg a járásom,
Tizenhét rabszolga az udvartartásom. Rókaprém a kucsmám, selyem a nadrágom,
Isten úgy segéljen, tenger ingóságom. Messze földön híres az én vitézségem,
Hét határon zengik nevem, dicsőségem. Új csatákat vívni egyra hajt a vérem,
Cimborám az ördög, tőle sem kell félnem. Kevély szavaimat soha meg nem bánom,
Dicsekvésnek hangzik, de én másnak szánom. Szilaj lovam, íjam, minden gazdagságom,
Testem és a lelkem népemnek ajánlom. Csiba Te liba! Néked a szívemet kitártam,
A múlt heti nőmet is kivágtam,
Tombolt bennem az imádat,
Úgy kívántam a főztödet. Soha nem járattam a pofám,
Pedig rádment az ingem és a gatyám.
De nem vagy te az én anyukám,
Hogy beleszólj, milyen a frizurám, úgyhogy Refrén Csiba, te liba, ne kiabálj!
A fejem az marad tarkopasz, nincsen vita.
Csiba, te liba, ne magyarázz!
Ha nem díjazod, viszlát. Felzabáltad a kajámat,
Eldugdostad a piámat,
Felforgattad a szobámat,
Beleköltöztetted anyádat. Halmoztad egyre a bajokat,
Én meg csak hallgattam nagyokat.
A képemről ég le a vakolat,
Hogy kapd be az összes gyógyszerem! Refrén 2x Egész este csak rinyáltam,
Mikor a nővéred kölykére vigyáztam.
A szörpöt a cucliból piázta,
Az ágyamat össze-vissza p****ta. De bennem is maradt még akarat,
A vér elborítja az agyamat.
Úgyhogy kérlek, szedd össze magadat,
Mert szét fogom rúgni a székedet. Refrén 2x Magyarország Vers: "Téli szél a tar gallyakat fújja,
Mint az Isten égre tartott ujja.
Mint megcsúfolt, kikacagott álom
Állunk egyedül a nagyvilágon. Elvették, s most véle nagyra vannak,
Törött, véres kardját a magyarnak.
De míg minden nép a sírját ássa,
Van szava, hogy világgá kiáltsa. Csak mi, csak mi ne verjük kebelünk,
Csak mi, csak mi emeljük fel fejünk!
Tiporhatják szűz-tiszta igazunk,
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk! De hirdessük gúzsba kötött kézzel,
Sebes ajkkal, lázadó vérrel,
Idézve menny, pokol hatalmait,
Hogy béke nincs, hogy béke nincsen itt. Kezünk bár nem pihen a kardvason,
A szíveinkben nem lesz nyugalom.
Jöhetnek jövő századok,
S megint csak felszakadnak régi sebeink. E sebek és e fájdalom örök,
Ettől vonaglik minden magyar rög,
Ettől vérez, ki majd nyomunkba hág,
Ettől nem gyógyulnak az unokák. Tátra-erdők ettől zúgnak, búgnak,
Ettől reszket lelke minden zugnak,
Puha szívek kővé ettől válnak,
Kemény kövek élő szívként fájnak. Amíg élünk, ettől fájunk, égünk,
Sírban ettől nem lesz pihenésünk,
Ettől szorul a kezünk ökölbe,
Ettől sír a gyermek anyaölbe'. Fenyőmadár behavazott fákon,
Száraz haraszt téli pusztaságon,
A folyók, fák, a füvek szelleme;
Minden süvít: mi nem nyugszunk bele!" Őseinknek véres kardja mutasd nekünk az utat,
Honfoglaló magyaroknak utódai hullanak.
Harcosaid kiűzték földünkről az idegent,
Dicső néped visszahív, újra zengi a neved. Refrén Ó, Magyarország, miért nem süt már rád a Nap?
Ó, Magyarország, miért vagy boldogtalan?
Ó, Magyarország, ha te is érzed, amit én,
Jó lenne már végre, ha felébrednél! Ébredj fel! Történelmünk kezdetétől nagyok voltunk, s híresek,
Kalandozó hadjáratunktól Európa retteget.
S nézd meg, hogy mivé lettünk, mit hoztak a századok?
Bosszúra csak bosszú, s hatalomra a lázadók. Refrén Ébredj fel! Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet,
Versailles-ig lobogjon az üzenet,
Hogy megroppant bár karunk ereje,
Nem nyugszunk bele! Nem nyugszunk bele! Refrén 3x Ébredj fel! Hidegen fújnak a szelek Hidegen fújnak a szelek, hopp, héjj, héjj-hopp!
Hidegen fújnak a szelek, hopp, héjj, héjj-hopp!
Hidegen fújnak a szelek, azok jót nem jelentenek.
Hidegen fújnak a szelek, azok jót nem jelentenek. Szabad élet, szabad madár, hopp, héjj, héjj-hopp!
Szabad élet, szabad madár, hopp, héjj, héjj-hopp!
Szabad élet, szabad madár, jajj, de szép, ki szabadon jár.
Szabad élet, szabad madár, jajj, de szép, ki szabadon jár. Járnék én is, ha járhatnék, hopp, héjj, héjj-hopp!
Járnék én is, ha járhatnék, hopp, héjj, héjj-hopp!
Járnék én is, ha járhatnék, hazámban ha szabad lennék.
Járnék én is, ha járhatnék, hazámban ha szabad lennék. Járnék én is, ha járhatnék, hopp, héjj, héjj-hopp!
Hazámban ha szabad lennék, hopp, héjj, héjj-hopp!
Nem vagyok hazámban szabad, kezemen, lábamon lakat.
Nem vagyok hazámban szabad, kezemen, lábamon lakat. Hidegen fújnak a szelek, hopp, héjj, héjj-hopp!
Hidegen fújnak a szelek, hopp, héjj, héjj-hopp!
Hidegen fújnak a szelek, azok jót nem jelentenek.
Hidegen fújnak a szelek, azok jót nem jelentenek. Hiába sírsz Múlik az idő, fakul a kép,
Alvadna már a vérpatak.
Köd lepné, mit tettek egykor
Vérengző, gyilkos vadak. Nótás ajkú kis magyar lány
Emléke ködbe veszne már,
Hogyha ők nem üvöltenék,
Merre van Tiszaeszlár. Múlik az idő, fakul a kép,
Száztíz év kínjai között,
Mit nyakunkba zúdít a nép,
A szegény, az üldözött. Mégsem nyughat a választott nép,
Nyomja a lelkét a régi vád:
Úgy ölték meg Solymosi Esztert,
Mint pihés kicsi libát. Ítélt a bíró:"Ejtve a vád."
A sírhant többet nem beszél.
Vétek már a könny, a szó is,
Csendesen folyik a vér. Égre kiált az ártatlan vér,
Oly tenger sok mi végre folyt?
Kiömlött és virult belőle
Idegen, élősdi bolt. Solymosi Eszter, hiába sírsz,
Cserben hagyott a nagyvilág,
Mint ahogy pusztuló néped,
S láncra vert, árva Hazád. Solymosi Eszter, hiába sírsz,
Cserben hagyott a nagyvilág,
Mint ahogy pusztuló néped,
S láncra vert, árva Hazád... * * *
Erdélyi József: SOLYMOSI ESZTER VÉRE Dr. M... Tegnap reggel zajra ébredtem,
Rájöttem, hogy én üvöltöttem.
Az ember gyorsan kapcsol ilyentájt:
Nyilvánvaló volt, hogy a fogam fájt. Kínomban a falat kapartam,
De volt egy haver, hozzá rohantam.
Ő kihúzta a fogam, úgyhogy nem fáj már,
Szerintem ez a doki egy sztár. Hidd el, ő a legjobb fej ebben a szakmában,
Sőt még engedményt is kapsz, ha pisze orrod van.
Kemény kezű, erős fickó, nem bírsz el vele,
De nem hajlandó elárulni, hogy mi a neve. Tegnap reggel zajra ébredtél,
Rájöttél, hogy te üvöltöttél.
Az ember gyorsan kapcsol ilyentájt:
Nyilvánvaló volt, hogy a fogad fájt. Kínodban a falat kapartad,
De felhívtad a jó barátomat,
Ő kihúzta a fogad, úgyhogy nem fáj már,
Szerintem ez a doki egy sztár. Hidd el, ő a legjobb fej ebben a szakmában,
Sőt még engedményt is kapsz, ha pisze orrod van.
Kemény kezű, erős fickó, nem bírsz el vele,
S van neki egy nagyon furcsa szép kis rendjele. Tegnap reggel nagy zajra ébredt,
Rájött, hogy csak ő üvölthetett.
Az ember gyorsan kapcsol ilyentájt,
Nyilvánvaló volt, hogy a foga fájt. A barátomat földig lehordta,
Végig a munkáját szapulta
De azóta neki semmi nem fáj már,
Szerintem ez a doki egy sztár. Hidd el, ő a legjobb fej ebben a szakmában,
Sőt még engedményt is kapsz, ha pisze orrod van.
Kemény kezű, erős fickó, nem bírsz el vele,
Rebesgetik: úgy hívják, hogy doktor
Rebesgetik: úgy hívják, hogy doktor
Rebesgetik: úgy hívják, hogy doktor, doktor, doktor Mekk Elek. | Távol hazádtól Szélfútta tájon, hófödte bérceken,
Ott pihen csendben a tábor, fázósan, éhesen. Őrségben ifjú áll, róla szól e kis mese,
Távol van kis falujától, távol van a kedvese. Gondol a lányra, könnyes lesz rögtön a szeme.
Nem tudja, mit hoz a holnap, párját még láthatja-e. Apjától búcsúzott, anyja csak állt s zokogott,
Mikoron szent hazájáért harcba ment, s fegyvert fogott. Nem kérte senki rá, parancsot ő nem kapott,
Zsebében csak néhány fénykép, minden mást hátra hagyott. Fáradt az arca, nézi, hogy felkel a Nap,
Harsan a trombita hangja, csatára készül a had. Ajkáról felhangzik egy utolsó fogadalom:
Sújtson le reám az Isten, ha népemet veszni hagyom. Szélfútta tájon, hófödte bérceken,
Ott pihen csendben az ifjú, fejfája dísztelen. Egy volt a sok közül, róla szól e kis mese,
Távol van kis falujától, siratja a kedvese. Attila Feldereng a dicső múlt, regős dalán,
S Attila jár előttünk fehér lován.
Isten kardján lángot vet a napsugár,
Az ég szeme megpihen vitéz fián. Refrén: Indulj hát, fénylő Nap fia, nagy király,
Várunk rád
Szenvedő, árva Hunnia visszavár,
Csak terád vár. Régi hírünk elfedi sűrű homály,
Tisza mélyén pihen már a nagy király.
Segítségül hívjuk most a szellemét,
Mert a vészben nem leljük egymás kezét. Refrén Rabigában sínylődik szegény hazánk,
Hős Attila, az égből tekints le ránk!
Isten kardját forgatva vezesd hadunk,
Táltos király indulj hát, veled vagyunk! Refrén 2x Emlékezz! Hírös város kövén holtan, vérbefagyva,
Magyar fiú fekszik, zokog édesanyja,
Mint egykor a Szent Szűz fakereszt tövében,
Úgy tartja holt fiát könnyek közt ölében. Refrén Emlékezz most reá, gyújts egy gyertyát magyar!
Lehet, hogy a sírhant holnap téged takar!
Pusztul jó világunk, a bűn embert ölet,
Sír Sólymosi Eszter, gyilkol a gyűlölet. Egyetlen gyermekét féltette, szerette,
Míg rút rabló halál tőle el nem vette.
Senkinek sem ártott, hát irgalmat remélt,
De sújtott a karó, tizenhat évet élt! Refrén Tűnődik a bíró: Mennyit ér egy élet?
Büntetésből kiró három és fél évet.
Mehetsz szegény asszony összes bíróságra,
Nem találsz a földön sehol igazságra! Szabadon járkálhat, ki vérünket ontja,
Hírös város vétke levegőnket rontja.
Nem üvölt a sajtó, kartárs egy sem tüntet,
Hadd hulljon a magyar, nékik ez nem bűntett! Refrén Koszorús keresztjét, simogatja a hűs szél.
Emléke és lelke köztünk él és ítél.
Bojong a sírok közt, egymagában anyja,
Élete értelmét hűs sírhant takarja. Öröme nincsen már, vígaszt nem találhat,
Csak anyai szívét facsarja a bánat.
Fohászunk hozzád száll, Üdvözítőnk anyja,
Szent fiadat kérleld, könyörüljön rajta! Refrén 2x Elég volt... Elég volt ebből, válaszút nincsen,
Idegen átok, töröljük el!
Nem lesz bocsánat, hisz vélünk az Isten,
Testvérek, harc lesz, készüljünk fel! Elég volt ebből, válaszút nincsen,
Idegen átok, töröljük el!
Nem lesz bocsánat, hisz vélünk az Isten,
Testvérek, harc lesz, készüljünk fel! Zúzzon az öklöd, üsd, ahol éred,
S egy új Magyarország része leszel.
Áldozz a népnek, és ne felejtsd el:
Hogy itt élned, halnod kell. Elég volt ebből, válaszút nincsen,
Idegen átok, töröljük el!
Nem lesz bocsánat, hisz vélünk az Isten,
Testvérek, harc lesz, készüljünk fel! Zúzzon az öklöd, üsd, ahol éred,
S egy új Magyarország része leszel.
Áldozz a népnek, és ne felejtsd el:
Hogy itt élned, halnod kell. Zúzzon az öklöd, üsd, ahol éred,
S egy új Magyarország része leszel.
Áldozz a népnek, és ne felejtsd el:
Hogy itt élned, halnod kell. Zúzzon az öklöd, üsd, ahol éred,
S egy új Magyarország része leszel.
Áldozz a népnek, és ne felejtsd el:
Hogy itt élned, halnod kell. Hooligans Refrén Hooligans! Hooligans! Hooligans! Szombat van, a forgalom áll,
Egy rendőr buzgón telefonál,
Zöld-fehérbe borul a táj,
Számunkra most nincs akadály.
Kispolgár az ablak mögül félve tekint ránk,
Pedig olyan szépen kérjük, hogy jöjjön ki hozzánk. Korsó kell most, nem a pohár,
Egy jó sörtől tele a tár.
Ütni fogunk, hogyha muszáj,
És akkor majd reped a száj.
Nem mondjuk, hogy szentek vagyunk, mert akkor hazudnánk,
De a mennybéliek idejárnak meccsre mihozzánk. Refrén 3x Szombat van, a forgalom áll,
Egy rendőr buzgón telefonál,
Zöld-fehérbe borul a táj,
Számunkra most nincs akadály.
Kispolgár az ablak mögül félve tekint ránk,
Pedig olyan szépen kérjük, hogy jöjjön ki hozzánk. Korsó kell most, nem a pohár,
Egy jó sörtől tele a tár.
Ütni fogunk, hogyha muszáj,
És akkor majd reped a száj.
Nem mondjuk, hogy szentek vagyunk, mert akkor hazudnánk,
De a mennybéliek idejárnak meccsre mihozzánk. Refrén 2x Hooligans! Esküszünk! Esküszünk a nemzet magyar istenére,
Piros, fehér, zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza. Büszke szemmel nézzük Nimród király fényét,
Az égen győzi le örök ellenségét.
Csodaszarvasunknak követjük futását,
Hunort s Magyart hívó égi vágtatását. Attila kardjáról csodákat mesélünk,
Ha e kard kezünkbe, senkitől sem félünk.
Csaba ifjú király, meghajlunk előtted,
Fényes csillagösvény, az égre te szőtted. Esztergomi falra festett oroszlánok,
Mint apáink régen, törtjük szét a láncot!
Figyeljük a turulmadár érkezését,
A tudás népének ujjászületését! Szeretett hazánkat körbeveszi Kárpát,
Ide tértek vissza Álmos, s fia, Árpád.
Áhítjuk óvón szent magyar koronánkat,
Ha királyunk fején, ránk senkisem támad. Nagy Magyarország, te sosem maradsz árva,
Mindig szívünkben élsz, szeretetbe zárva.
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza. Esküszünk a nemzet magyar Istenére,
Piros, fehér, zölddel írjuk fel az égre,
Minden nemes magyar, kinek lelke tiszta,
Ősi országunkat együtt vesszük vissza. . Esküvő Megéltem sok mindent - ezt bátran mondhatom,
Mégis vártam, valami majd fordít sorsomon.
Éreztem, egy dolog még vár rám egy napon,
Nem tudtam, hogy mi lehet, de vágytam rá nagyon-nagyon-nagyon.
És akkor Refrén Angyal szállt a Földre,
Megszánt engem az ég.
Angyal szállt a Földre,
Hogy megkapjam szerelmét.
Szívünk most már egymásé,
Hát kérlek, dobd el szárnyaid!
Hozzám köt majd Isten keze,
S én megszépítem földi napjaid. Melletted alszom és veled ébredek.
El ne hagyj, könyörgöm, hisz csak így létezhetek.
Ígérem, vigyázok rád, óvlak, védelek,
Ha majd szíved alatt hordozol egy életet, egy életet. Refrén Profit Ahogy végigtekintek az emberek során,
Meglepődöm én a különbségek nagy hadán:
Az egyik gürcöl, a másik lebzsel, és ő a szívtipró,
Hé, gazdag ember, nem lesz ez így jó! Öreg bácsi, gyári munkás mind csak gyalog jár,
Ez meg közben a Rózsadombon kaviárt zabál.
Nem hiszem, hogy Mercedesét hozta a Télapó,
Hé, gazdag ember, nem lesz ez így jó! Refrén Nálam a profit - így énekel.
Nálam a profit - így nem érhetsz el,
Nálam a profit - mert bejött a csalás,
Nálam a profit - és nem számít más. Égen-földön, s mindenütt, hová szem ellát,
Élősködők, kiskirályok vérünket szívják.
A tőkét ők tartják kezükben, s nem a dolgozó,
Hé, gazdag ember, nem lesz ez így jó! Refrén Nálam a profit - vígan énekelsz,
Vigyázz nagyon, mert egyszer majd emberedre lelsz!
Mindent elveszünk, te mégsem mindent vesztesz el:
Mert egy szép nagy sírkereszttel gazdagabb leszel. Refrén Felkerülsz az égbe, és ott Isten elé lépsz;
Meglátszik az arcodon, hogy iszonyúan félsz.
Egész biztos eszedbe jut ez a néhány szó:
Hé, gazdag ember, nem lesz ez így jó! Refrén 2x |
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
