Magyarnak maradni bármily legyen sorsod,
Hontalan életed meggyörnyedve hordod,
Ott, ahol most erény a pokoli gazság,
Ott, ahol számodra nincsen ma igazság,
Magyarnak maradni - Testvér az kiváltság!

Magyarnak maradni rónán, bércen, völgyön,
Szörnyű kínok között fetrengve a földön,
Véres cafatokra, ha vernek is bottal,
Bosszúért lihegve, vicsorító foggal,
Magyarnak maradni - ezred éves joggal!

Magyarnak maradni ha nincs is mit enned,
Mindenhol megvetnek, nincsen hová menned,
Ha minden hazafinak bitó lesz a bére,
S, gúnyos kacagással ha megölnek érte,
Magyarnak maradni - akkor is megérte!

Magyarnak maradni tűzzel, vízzel, vassal,
Föltépett sebekkel, lelket maró jajjal,
Meghajszolt dúvadként vörös pokol mélyén,
Avagy szabad földön, a világ túlsó szélén,
Magyarnak maradni - szent örökség lévén!

Magyarnak maradni koldusbottal járva,
Idegen népek közt, boldogulást várva,
Ha rongyos szegényen szíved marja kétség,
Mert itt nyugaton is, ma még bűn és vétség,
Magyarnak maradni - mégis csak dicsőség!

Magyarnak maradni ha támadnak orvul,
Megsebzett lelkedből ezer könny is csordul,
A Hazától távol, elhagyatott árván,
Sötét éjszakában magyar hajnalt várván,
Magyarnak maradni - ha kell, véred árán!

Magyarnak maradni a világ minden táján,
Ha guruló arannyal kísért is a sátán,
Mikor a csábítás oly gyönyörű, mesés,
De ha ellent állsz majd, sorsod a megvetés,
Magyarnak maradni - Isteni küldetés!

Magyarnak maradni szörnyű kínok között,
Mikor egész pokol a földre költözött,
Ahol gúny tárgyává lett most a Feszített,
Fajodat szeretni szabadon nem lehet,
Magyarnak maradni - mert az a Becsület!

Magyarnak maradni egy egész életbe',
Bölcsőtől a sírig, szenvedéssel telve,
Nemzethű maradni, bár vannak más eszmék,
S, tiédet mindenhol gúnyosan nevessék,
Magyarnak maradni - az szent kötelesség!

Magyarnak maradni, mert annak születtünk,
Bármily keserű sors járjon mi felettünk,
Tíz körömmel küzdve, hogy jöjjön Feltámadás,
Lesz még újra megint nagy magyar Áldomás,
De magyarnak maradni - Testvér, csak kitartás!