Tan�r �r egyszer verset �rtam, -
M�g volt r� ments�g: 16 �ves voltam.
S mert elfogott valami kem�ny magyar b�nat,
Hogy "magyar vagyok" vadul danoltam.

�n a s�rga f�ldig lehordott �rte,
Mert azt �rtam: magyar az �g, a f�, a m�lyva,
Magyar a szemek n�z�se, az �llatok hangja
S magyarul kel a keny�r kov�sza.

R�molvasta, hogy a keny�r kel�se
Egyszer�, szab�lyos vegyi folyamat
S a kov�sz Cegl�den is, meg Amerik�ban
A szeszes erjed�st�l egyf�lek�p dagad.

A kakas is egyform�n kukor�kol,
Minden�tt egy az �g, a f�, a m�lyva,
A szemek is egy t�rv�ny szerint �gnek
S ugyanaz a mad�rdalok var�zsa.

Huszonegy �ve! . . . S most innen t�vol
Id�zem s h�vom �nt a multak t�vol�b�l
S �tord�tom sz�z kilom�tereken �t,
Hogy belereng az �g, a nap is l�ngol:

Tan�r �r! Igen is van magyar �g, f�k
S magyarul vir�gzik a magyar vir�g.
M�g a magyar �k�r n�z�se is m�s
S m�sok, de m�sok a magyar bik�k!

�s m�s bizony az idegen keny�r,
M�s a kel�se, m�s az illata!,
S hi�ba van egy G�nc�l Szek�r,
Odahaza m�gis m�s a csillaga.

S ha nem hiszi el, hogy minden, minden
M�s odahaza: a vir�g, illat, avar, -
Legyen csak egyszer, mint ma �n,
Haz�tlan, �rva, bolyong� magyar!

Ha n�lunk sz�letett volna...

N�psz�ml�l�s volt Betlehemben, -
�gy sz�l a Kar�csony t�rt�nete, -
s akkor sz�letett meg egy ist�ll�ban
az �r egy Fia, - M�ria Gyermeke...

Nem volt, ki sz�ll�st adjon n�kik.
Barmok lehelt�k r� a meleget.
Nem volt egy p�ly�ja, egyetlen takar�ja,
Mes�li a monda... Mert ott sz�letett!

De Cegl�den, vagy Kecskem�ten,
a Hortob�gyon ha sz�letett volna,
az els� Kar�csony igaz t�rt�net�r�l
�gy sz�lna ma a bibliai monda:

... Roz�l �pp az udvart seperte.
J�nos meg a j�sz�gnak almozott.
A kis P�terke az �reg kand�rral j�tszott.
A Puli, az meg h�tul kalandozott.

Akkor �rt a h�z el� J�zsef.
J� tejszagot lehelt a m�la cs�nd.
M�ria, f�radtan, alig vonszolta mag�t
S a ker�t�sen �t J�zsef bek�sz�nt.

Roz�l fogadta hangos sz�val:
- Mi sz�l sodorta erre kendteket? -
- T�rv�nybe menn�nk. De beteg lett az asszony
s pihenni k�ne, mert - r�nk esteledett.

Kerest�nk f�d�lt a korcsm�ban.
De sz�ll�st a b�rl�je nem adott.
Hej pedig az asszony az utols�ban van m�r,
de hi�ba - nincs p�nz, mert szeg�ny vagyok...

M�r ist�ll� is el�g lenne,
Csak tet� legyen m�r fej�nk felett... -
Roz�l a sepr�j�t a falnak t�masztotta,
Bodri a kiskapuig settenkedett.

- Takarodsz vissza, beste lelke!
Ker�ljenek csak kietek bent�bb!
Tal�n egy �gy, az csak akad majd m�g a h�zn�l.
Hogy elf�radt, szeg�ny!... Eszem a lelk�t!...-

Sz�lesre t�rta a kiskaput.
M�ria arca, mint viasz: s�padt.
- Ne ugass m�r, Bodri!... H�t nem l�tod, hogy vend�g?!
Eredj csak, P�terke s sz�lj az ap�dnak!

J�jj�n csak, lelkem, seg�tek �n...
T�maszkodj�k r�m!... �vatost l�pjen!...
�gy-�gy, lelkem!... Kend meg csukja be csak a kaput,
de siessen, oszt maga is seg�ljen!...-

J�nos is sebten el�ker�lt.
Kem�ny keze m�g a vill�t fogta.
- Utasok... Nincsen sz�ll�suk... S beteg az asszony...
Beh�vtam �ket...- M�rt ne tettek volna?

- Az asszonynak vess tiszta �gyat!
Az ember meg a l�c�n elalhat.
�s valami enni is akad t�n a h�zn�l...
P�ter, egy kis bor�rt, fiam, szaladj csak!...-

A Bodri is odas�nd�rg�tt.
P�ter a butykossal m�ris kocog.
S ameddig az asszony megvetette az �gyat,
J�nos kolb�szt s egy k�cs�g tejet hozott.

M�ri�t m�r a f�jdalom r�zta.
A p�rn�k k�z�tt cs�ndesen fek�dt.
S am�g az asszony ter�t, megnyugodva l�tja,
Hogy J�nos a szob�ba �pen bef�t.

A kemenc�ben l�ngolt a t�z.
Roz�l az �gyn�l csendesen �llt ott
�s lelk�kre a tiszta �gy friss p�rna-szaga,
Mint b�kess�g, csendesen lesz�llott...

Kint az �gen holdf�ny ragyogott.
H�zra, t�jra ez�stsz�n-port hintett.
S m�g nem volt �jf�l, mikor a meleg szob�ban,
�m, megsz�letett a r�genv�rt Kisded...

A szomsz�ds�gb�l akadt b�lcs�...
Nagy Andr�s�kt�l csipk�s kis paplan.
S n�gy-�t asszony zsibongott a szomsz�d szob�ban,
a kis tekn� k�r�l sz�p k�r-alakban...

Jaj de sz�p... s fi�!... N�zd csak, apjuk!...
Ujjongott Roz�l, m�g �va mosta...

�s �gyen sz�letett meg az Isten Gyermek...
... M�r... hogyha n�lunk sz�lethetett volna!...