 |
Men |
|
|
| | |
|
Skinhead |
|
|
| | |
|
Httrzene |
|
|
| | |
|
Dalszvegek |
|
|
| | |
|
rsok |
|
|
| | |
| | |
|
zenet haza |
|
s zenem mindenkinek,
testvrnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jnak, hûsgesnek s alvalnak,
annak, akit a fjs ûz s annak,
kinek kezhez vrcseppek tapadnak:
vigyzzatok s imdkozzatok!
Valahol fnt a magos g alatt
mozdulnak mr lassan a csillagok
s a vz szalad s csak a kõ marad,
a kõ marad.
| | |
|
Versek |
|
|
| | |
|
Viccek |
|
|
| | |
|
|
|
Babits Mihly |
|
lds a magyarra
Ne mondjtok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlõ volt mindig
ezer v ta mr, s mindig az marad,
mert nem darabokbl sszetkolt darab:
egytest a mi haznk, eleven valami!
Nem lehet azt csak gy vagdalni, toldani!
Mskor is hevert mr elktztt tagokkal.
Zsibbadtan allt a balga erõszakkal.
De mihelyt flengedt fojt ktelke,
futni kezdett a vr elapadt erbe.
Visszakapta, ami soha el nem veszett.
Nagyobb nem lett avval. Csak egszsgesebb.
Lm, igaz jszgunk visszatr keznkre,
br a vilg minden fegyvere õrizze.
Mert erõs a fegyver s nagy hatalmassg,
de leghatalmasabb mgis az igazsg.
tja, mint a Dunnk s csillagok tja:
nincs ember, aki azt torlaszolni tudja.
l a nagy Isten s semmise megy krba,
Magyarok se lettnk pusztulni hiba,
hanem pldt adni valamennyi npnek,
mily grbk s biztosak plyi az gnek.
Ebbõl tudhatod mr, mi a magyar dolga,
hogy az erõs elõtt meg ne hunyszkodna.
Erõs igazsggal az erõszak ellen:
gy lj, s nem kell flned, veled mr az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tûnnek a zsarnokok.
Te maradsz, te vrhatsz, nagy a te zlogod.
Zsibbad a szabadsg, de titkon bizsereg,
s jn az igazsg, kzelebb, kzelebb...
Csonka Magyarorszg
Br lenne a hangom tiszta s les, mint intõ csengõk!
A titek
zavaros, mint mocsarak habja! ti leborultatok az
rcblvny elõtt!
dntsn az erõszak!
s dnttt az Erõszak...
mi jogotok beszlni tbb?
Nekem van r jogom!
ti elhnyttok a Kiltst: mint bolond a fegyvert! nem
kilthattok mr:
n elkilthatom:
h Igazsg, te egyetlen kilts! egyetlen fegyver! Jerik
trombitja! szlj!
falak, omoljatok hangjaitl!
gerincek, borzadjatok! Eurpban! s Amerikban!
mert
borzaszt az Igazsg a gerincekben!
mit rnek a ma-ptett falak krlttem?
ott borzad az Igazsg a kvekben! ott g a hegyekben!
rad a vizekben!
h tiszta, les trombita, zengj!
ne hallgass sohase!
egy napig se! egy rig se! egy pillanatig se! mint
ahogy nem
hallgat a fjs az idegben, mg megvan a betegsg...
nem hallgat a vonzs a kõben, hogy termszetes
irnyban essk...
nem hallgat a madr, mg fszkbe nem tr...
nem hallgat a foly, mg tengerbe nem r...
nem hallgat a szl,
mg l...
Nekem van r jogom!
n elkilthatom:
"Igazsg!"
Ti eldobttok ezt a szt, mint bolond a
fegyvert, szegny testvreim!
s csak gyenge izmotok maradt, csak puszta
kezetek, meztelen
mely bilincsekbe verve, ha t, csak nmagt
theti esztelen
sem lzadni nem tud, sem meghajolni az
rcblvny elõtt igazn -
de ht az rcblvny hazja lettl-e, hazm?
Van-e remnyed abban?
a stt utakban?
Nem! - Csak a napban!
mely get a kvn s ragyog a patakban.
Ti azt mondttok: Dntsn az erõszak!
s hangotok zavart most, mint mocsarak habja.
De n azt mondom: dnt majd az erõs Nap!
Kitrom tiszta szavamat a Napra.
Ti eldobttok a trombitt
de a trombita zeng tovbb,
zeng, nem a ti kezetekben,
hanem a vzben, a hegyekben,
Erdlyben, Felvidken,
az gen,
s bennem!
n sohse mondtam: "Dnt majd az erõszak!" -
most mondhatom:
"Nem! Nem!"
A gymntszr asszony
jszaka ez, testvr!... Szksg van a fnyre,
vetni amaz õrlt asszony tjai elbe:
kit tntorgv vaktott szrnyû vesztesge.
h, hny fiat vesztett! mennyi vagyont
tapostk szt talpas, sket katonk!
idegenn zrtk tõle legjobb otthont.
S azt se tudja mr, hogy lba merre lp:
jobbra is, balra is rok, meredk
s minden lpten szrja, veszti kincst, erejt.
S mg gymntjt, gyngyt gy hullatja szjjel,
keskedik csinltvirg- s veggmbfzrrel,
mely gncsot vet lbainak, ahogy kzd a szllel.
Lmpsa a szlben -- hagyta -- kialudt:
vak ttong mlysg szln fut s egyre fut -
mgis fny ragyogja be, s nem stt az ut.
Nem a csinltvirg s veggmb ragyog,
hanem az a gymnt, amit elhagyott:
mg az rokba is utnaragyog!
Ragyogj, gymnt, ragyogj! szksg van a fnyre,
szegny õrlt asszony tjai elbe;
mert anynk õ s a mink minden vesztesge.
Erdly
Rlad lmodtam, Erdly,
kamasz koromban, Erdly,
messzirl svegeltek
hegyek s fejedelmek.
S ki voltl knyvem, Erdly,
ezeregyjem, Erdly,
lettl ifjonti hzam,
s tanul laksom.
Hrom nagy vig, Erdly,
laktam fldedet, Erdly,
ettem krts kalcst
s a tordai pogcst.
Ismertem szned, Erdly,
tndrszn õszd, Erdly,
veg eged metlõ
cscsaid gymnt lt.
Most versbe szllok, Erdly,
az elsõ hrre, Erdly,
hogy varzsod hatrt
sorompk el nem lljk.
reg pilta, Erdly,
l gy gpbe, Erdly,
mg egyszer ifjsga
tjain szllni vgyva.
Habr odig, Erdly,
el nem rhetek, Erdly,
hol rgi lusta sziklm
ma is emlkezik rm.
Oh messze, messze, Erdly,
messze mg a nap, Erdly,
hogy teljes lesz a munka
s az igazsg se csonka.
Hazm!
Kelj fel, lelkem, keresd meg hazmat!
Nem egy szûk hz, az egsz kis vros
mint egy rchipelagus vr nyjas
zldje kzt a tenger akcfnak.
Szllj ki, lelkem, keresd meg hazmat!
Ott a szõlõhegy, a tmzsi prshz,
mely elõtt lve ha szertenztem,
dall ringott bennem ktsg s lz
s amit lttam tejszn napstsben,
mind hazm volt! Lenn az utca hven
nylt alattam, mint a futszõnyeg
s a dombsor hullmzott, mint szvem,
halkan hullva gig a mezõnek.
"Az orszg, mappa szerint."
Rplj, lelkem, keresd meg hazmat!
Enyhe dombsor, lankatag magyar fld!
S az a rna tl mr a nagy-alfld
szemhatrtl, ahol a nap tmad.
Rplj, lelkem, rpld t hazmat!
Szemhatrtl-szemhatrig, s jra
merre emlked, a halk selyempk
vonja szlt, szllj a rnn tlra,
s t hol llnak a bolond sorompk:
s akrmit r a kard a rgre,
lankd mellõl el ne bocssd brced:
ha hazd volt, az marad rkre;
senkisem br, csak ahogy rzed!
"Az igazi orszg."
Szllj ki, lelkem, keresd meg hazmat!
Oly hazrl lmodtam n hajdan,
mely nem ismer se kardot, se vmot
s mint maga a llek, oszthatatlan.
lmodj, lelkem, lmodjad hazmat,
mely nem szorul fegyverre, se vrtre,
mert nem holt rg, hanem lõ llek.
Galamb lom! s rkk rgtak rte;
odu-fltõ kapzsi szenvedlyek.
Az n lmom sohse legyen rka!
Az n tanym magassga vdje!
Lelkem madr, tg egek lakja,
noha mindig visszajr fszkbe.
"Eurpa."
Rplj, lelkem, rpld tl hazmat!
Hogy rpltem egykor! Tornyok szlltak,
Montblanc sllyedt, narancsfk kinltak,
lttam npet, mordat s vidmat:
gy talltam nagyobbik hazmat.
Rmt fis tisztelettel jrtam,
mintha õseim vrosa volna
s Avignon nevetett, mint Tolna,
vgan frdtt egyazon sugrban
s egy llek font be nptõl-npig
messze fldrszt eleven hlba:
egy llek, egy orszg vgtl-vgig
magt-tpõ hazm: Eurpa.
"A glbus."
Rplj, lelkem, tgtsd mg hazmat!
Mily kicsiny a Fld! Mily cspp melegsg
fszke a zord Ûrben! Bs kereksg!
Szigete a tr Robinsonnak!
h rpld t kis csillaghazmat
s mg e hibbant Robinsonok bambn
lik egymst, szigetk felejtik
s sohasem r szemk a partig.
te a vgsõ szirt fl suhanvn
a villanyos messzesgbe kmelj,
tn egy ismeretlen sugarat hoz,
amely gy jn, dallal s remnnyel,
mint ds haj vn Robinsonokhoz.
"Epilg."
Mgis, lelkem, szeressed hazmat!
Nem neked val az ûr hidegje!
Itt a glbus, a meleg szigetke
s llekgya szent Eurpnak.
Soha el nem hagyhatod hazmat;
tjaidat akrmerre bolygod,
egy orszgot hordozol magaddal,
veled jn egy makacs z, egy halk dal
viszed, mint a krhozott a poklot;
de hallig, mint ki bûn kztt l,
vrja hven az den sugros
trelme: gy vr red a vros
s a kis hz, melyben megszlettl.
| | |
|
|
|
Hunnia |
|
|
| | |
|
Nvnap |
|
| | |
|
zen fal |
|
|
| | |
|
Zenekarok |
|
|
| | |
|
Warrior |
|
|
| | |
|
Kvnsg |
|
Ott egyem meg a harcmezõn az
utols komisz kenyerem,
de ne legyen tbb a hazm
akkora, mint a tenyerem.
Ha elbukom, ht volt rtelme,
vdtem egy kcos szeretõt,
lbhoz tett fegyverrel llok meg,
hõsen, az risten elõtt...
Bizonytalanok most az rk,
titokba burkolt holnapok,
de gyûllm a satnya vrst,
indulni inkbb ksz vagyok!
Puskm csvbe virgszlat
fûz majd egy kis magyar leny,
s csillagokkal lktet szve
utnam õszi jszakn...
| | |
|
szavazs |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
