 |
Men |
|
| |
 |
Skinhead |
|
| |
 |
Httrzene |
|
| |
 |
Dalszvegek |
|
| |
 |
rsok |
|
| |
| |
 |
zenet haza |
|
s zenem mindenkinek, testvrnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jnak, hûsgesnek s alvalnak, annak, akit a fjs ûz s annak, kinek kezhez vrcseppek tapadnak: vigyzzatok s imdkozzatok! Valahol fnt a magos g alatt mozdulnak mr lassan a csillagok s a vz szalad s csak a kõ marad, a kõ marad.
| |
 |
Versek |
|
| |
 |
Viccek |
|
| |
|
|
 |
Kosztolnyi Dezs |
|
Csth Gznak Te sohase-jvõ s sohase-beszlõ, vrlak ma is, halott, e hossz s e ksõ, bs jszakn.
Mert mszfehren g tvolban a hegyoldal, s befestve a falam a bandzsal, csorba holddal oly halavny.
Nem kel-e szlnod, mondd? Nincs semmi hr amonnan, hol fejfa s kereszt elvsz a sûr lombban s sr a tj?
n tudtam, hogy kzny s merev csnd van az jben, de hogy ilyen sok tart, azt most meg nem rtem s fjva fj.
Alv, emeld lassan nehz s hosszu pilld, s a vgtelen fel tgul nagy pupilld szgezd felm.
Most a palicsi t gy fnylik, mint az lom, s a belndeken s a vad farkasbogykon alszik a fny.
Ah, jl siess. Szived mg egyszer megszakad tn, ha hosszan bolygasz a cirilbets Szabadkn, s nem rtenek.
s ûznek majd tovbb, idegen, bs hazdban, zskutcn s kzn, idegen s haztlan kisrtetet.
Itt nyiss be csndesen. Ismred a kilincsem. Tudod, hogy portmon s a szivembe nincsen semmi gonosz.
Mert nem feledtelek. A flledt estbe sz, ablakbl flsr, homlyos hegedûsz eszembe hoz.
gy ltlak mindig n, des, fiatal orvos, fehr kpenyben, a kavicsos s porondos kertudvaron.
De jjj akrhogy is. Vrrel, srral, te llek, frgek gyûrûivel. Ha a lttodra flek, eltagadom.
Szemedbe bmulok s csellel knyszertem kezedbe a kezem s a szivedre szvem, ha nem merem.
Igen, eld megyek s rgi orvosomnak csulm odanyjtom, hogy vizsgld meg, mintszoktad,tõerem.
Oly j az, aki ad, s te lted odaadtad, angyali gyilkosa nõdnek s tennen-magadnak, szeld bart,
ki vgtelent ittl s a lelked gre lzadt, majd sszetrted a tbolyok s a lzak szent pohart.
Lsd, itt lelhetnl. Nincs bontva mg az asztal, kv, dohny s rum vr mrgezõ malaszttal s a mlt, a csend.
Halkan beszlgetnnk. Elmondanm, mi trtnt, s flfednm sztalan a fj, nma rvnyt, a nvtelent.
Sr Hungrink ma porba fekszik rvn, fltte az tok, mint fekete szivrvny, gyszt bontogat.
Anyink, hgaink jrulnnak elbed, kik hesen rgjk, elfradott cseldek, a csontokat.
Jaj, megmutatnm n a szvem is, e szrnyet, mely nappal cltalan, halott vgyakra grnyed s jszaka sr.
Mert letem feln nem is vagyok, de ltszom, s reggel, ha ltzm, csak jtszom, egyre jtszom s vr a sr.
, vad szerelmese az õrlt morfiumnak, adj gyat most nekem s az jfli bmnak, akr a pap
krlek kiltozvn, s rasztalomra fantasztikus lzban grbedek lehajolva, hogy hvjalak.
Hisz a semmit tudod, gazdag, vgzett, hatalmas, ki clhoz rtl mr, kell, hogy valamit adhass annak, ki l,
s lomtalan jjel ktsgbeesve vr rd, a mltnak koldusa s szzszorosan rvbb a semminl.
Te a hall vagy, zarndoka az rnynak, ki btran indultl, kapudat megtalltad az j fel.
De n, jaj, itt vagyok a fnyben s hitetlen feledve nmagam, jajokba flva lettem az let.
Magyar kltõk sikolya Eurpa kltõihez 1919-ben Oly mlyre estnk, hogy nem hullhatunk mr, nincs is magas s nincs szmunkra mly. Anynk nyelvn sikoltunk a vilghoz, mi lesz szvnkkel s mi lesz szavunkkal, ha j az j?
Ti messze kltõk, akik tvol innen emelkedtek az Isten szvihez, mi fldn lnk mr s szavak hamjt kapargatjuk, s flzokogva krdjk, mi lesz, mi lesz?
A versnk is mr csak seglysikolts, mely ki se hat a tûzn-poklon t, mint gynge csecsemõ, kit meglnek, s mint a szûz, akit meggyalznak a katonk.
A magyar romokon Jaj, merre menjek? Jaj, merre nzzek? Jaj, mit rebegjek? Jaj, mit hazudjak?
Jaj, tn loholjak? Jaj, tn fekdjek? Jaj, mrt akarjak? Jaj, mrt pihenjek?
Jaj, rgi kertnk? Jaj, versek lma? Jaj, drga fajtm? Jaj, bs vidkem?
Jaj, hogy sziszegjek? Jaj, hogy vltsek? Jaj, hogy kgyzzak? Jaj, hogy harapjak?
Jaj, hol az arcom? Jaj, hol a mltam? Jaj, hol az gyam? Jaj, hol a srom?
A bs frfi panaszai (rszlet) Szlõfldemnek bs hatra, hajh, elr-e mg a bnat s shaj?
Mert hozzd tbb nem visz a vonat, csak gy emelhetem rd arcomat.
Gyermekkorom, ldott gyermekkorom, te hontalan, hozzd kiltozom.
Blcsõk, koporsk, temetõi por s templomok ormn az estbbor.
Kis iskolnk, amelybe a harang oly desen beszlt, akr a lant.
Lombok, virgok s sznes kavics a snek mellett. Hullmos Palics.
Hold, nyri bl, rakta, kjes g, s a szlbe -- karcs lnyok -- jegenyk.
Szvembe hsz v gazdagsga s lgy, des-hallos mz: a vgy, a vgy.
Fejemre kulcsolom a kt kezem, s koravnen rd emlkezem.
Vagyok szegny, ki semmit sem akar, harmincngy ves, elfradt magyar.
S nem krdezem, az g ragyog-e mg, Azt sem krdezem, hogy vagyok-e mg?
Rapszdia Nincs, ahova hazatrjek, tnfergek, mint a ksrtet jszaka.
St a napfny, mgse ltnak, a magyar a nagyvilgnak rvja.
Megy az let, j az let, ebek vagyunk s cseldek, bolondok.
Jajgatok, de nincs, ki hallja, vizes a kalapom alja a knnytõl.
Jaj, ha szm egyet kltna, kitûznm a kapufra szvemet.
Csak csndesen, szvem aludj, j nekem gy, j nekem gy, akrhogy.
gy vgeztk bs hatalmak, olcs vz a magyar harmat, srba hull.
Mit bnjk ok? Nevetnek ok, vrnak akcos temetõk mirenk.
desanym, minek szltl? Elhervadtl, megõszltl hiba.
Mg bszkn vallom, hogy magyar vagyok Mg bszkn vallom, hogy magyar vagyok, s nagyapm, a rgi katona hallgatja mosolyogva, boldogan, sebforradstl lngol homloka s n trde kzt, hadarva szavalok, hogy gyõznek mindentt a magyarok.
Csak a szeme borul el nha kiss: Jaj, meg ne tudja ez az rva gyermek, hogy vannak messze, klns vilgok, s aranyba nylnak a versailles-i kertek, jaj, meg ne tudja s ne lssa õket, ne lssa fnyk s ne hallja hangjuk, a magyar sz a ht szilvafa aljn krtte most mg mint tengermoraj zg. vjtok desen az des lmt, mint lmt a szegny beteg gyereknek, hogy meg ne tudja, lete nem let, s meghalt mr, br alig szletett meg. Jaj, meg ne tudja, hogy hiba minden, ha dalol s ha a tvolba lt, mert nma gyermek minden kismagyar, s a Nagyvilg nem rti a szavt.
Hazafisg Ma szikratûz csak egy klnc szvbe, holnapra mr nagy testvrrzelem, mely a viharba is lobogva, gve uralkodik bszke szzezreken.
Ma szikra, holnap lng, majd egy tûzerdõ, mely bborval az gig lobog, hiba tiprod el, mindg nvekvõ, s ha szunnyad is, nem oltjk el korok.
A fradott k, haldokolva mg nagy honszerelme gõ fklyalngjt tadja s minden az utdra szll t.
Meggyjta õ s a tûzr szerterad, tadja gyermeknek, ez finak, aztn tovbb, tovbb...S a fklya g!
| |
|
|
 |
Hunnia |
|
| |
 |
Nvnap |
|
| |
 |
zen fal |
|
| |
 |
Zenekarok |
|
| |
 |
Warrior |
|
| |
 |
Kvnsg |
|
Ott egyem meg a harcmezõn az utols komisz kenyerem, de ne legyen tbb a hazm akkora, mint a tenyerem. Ha elbukom, ht volt rtelme, vdtem egy kcos szeretõt, lbhoz tett fegyverrel llok meg, hõsen, az risten elõtt...
Bizonytalanok most az rk, titokba burkolt holnapok, de gyûllm a satnya vrst, indulni inkbb ksz vagyok! Puskm csvbe virgszlat fûz majd egy kis magyar leny, s csillagokkal lktet szve utnam õszi jszakn...
| |
 |
szavazs |
|
| |
|
|