 |
Menü |
|
|
| | |
|
Skinhead |
|
|
| | |
|
Háttérzene |
|
|
| | |
|
Dalszövegek |
|
|
| | |
|
Írások |
|
|
| | |
| | |
|
Üzenet haza |
|
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás ûz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kõ marad,
a kõ marad.
| | |
|
Versek |
|
|
| | |
|
Viccek |
|
|
| | |
|
|
|
Kovácsy József |
|
Térdepelve
Hazám leborulok nagyságod elõtt,-
elõtted, aki törpén is nagy vagy,
magasra emelve tépett zászlómat
letörölve kezemrõl csúf béklyómat
a csonkítottság sebei fölött!
Áldjon meg Téged Hadurunk Istene
zengvén a Himnuszt, a szent zsolozsmát -
farkasszemet nézve e korcs világgal,
a Pokol ezernyi kapujával,
hogy a bitangnak ne legyen helye!
Vérzõ szívemmel zarándokod vagyok -
szülõföldem tett örök fiaddá,
így kezed soha el nem engedhetem
bármilyen jelzõt viselhet nevem;
hûséggel csak Teneked tartozok!
Testvéreim, kik halljátok még szavam
ne hagyjatok idegenben halnom,
hiszen akármilyen nagy volt is a vétkem
veletek azonos génem, - vérem,
Értetek tettem egyedül, - magam!
Verje az Isten, ki ellenünk támad,
ki átkos szavát emeli reánk -
tépjük le szívünkrõl a fekete gyászt
elzengve az õsi magyar fohászt;
“Urunk, tartsd meg szentséges hazánkat!”
Uram, hallgasd meg gyarló imámat! Ámen!
Örsfaragók
Mi, akik létünk véres harcát vívjuk
immár több mint egy ezredév óta,
kik egykor legyõzhetetlenek voltunk -
minden támadást százszor megtoroltunk,
manapság ránkjár a baljós róta!
Ma, idegen saruk, csizmák taposnak
a "békés együttélés" nevében,
kik, nyers erõszakkal ültek nyakunkra
erkölcsi értékeinket rabolva
a nemzetköziség fertõjében,
Hol fenevadként haraptak testünkbe
széttrancsolva hazánk kétharmadát -
megszentségtelenítve oltárunkat,
gyalázva anyáinkat, lányainkat;
hátára fektetve magyar hazánk!
Egyedül vagyunk sorsunk gyûrûjében,
minden nap erõsebb a szorítás -
így rohamosan fogyunk és sorvadunk,
ki tudja, mit hoz mostoha holnapunk -
naponta nehezebb a sikoltás!
Ma, féllábbal sírban, pokolban élünk,
senkit se érdekel vonaglásunk -
míg mindenki a maga javát nézi
és nemtörõdömségünket tetõzi,
az lebecsmérli hõs származásunk!
Óh, népem nyisd fel vakká tett szemedet,
lásd meg, hogy kik az ellenségeid -
szeretném felrázni fásultságotok
ti, nem látjátok vészthordó sorsotok,
mint ölik rakásra testvéreid?!
Ki kell pusztítani soraink közül,
ki szóval, tettel ellenünk támad
és öncélúan végvesztünkbe késztet
roncsunkon ütve kegyelmi léket,
torzónkba rúgva, befogva szánkat!
Vissza kell nyerjük önbecsületünket,
tiport jogainkat - egységünket -
megújulást az új honfoglaláshoz,
erõt, erkölcsöt demokráciánkhoz
áldozatra-hívó készségünket!
E szent földön, csak magyar lehet az úr,
vérszerzõdést csak testvérrel kötünk -
esküszünk a magyarok Istenére,
minden legyilkolt bajtársunk lelkére,
hogy forradalmunkban eggyé leszünk!
E nép már megfizetett jövõjéért -
testvéreim, ne pártoskodjatok -
nemzetünk jövõje Tibennetek él,
hiszen nem válhat vízzé az õs-magyar vér
szabadság vagy rabság?!
| | |
|
|
|
Hunnia |
|
|
| | |
|
Névnap |
|
| | |
|
Üzenő fal |
|
|
| | |
|
Zenekarok |
|
|
| | |
|
Warrior |
|
|
| | |
|
Kívánság |
|
Ott egyem meg a harcmezõn az
utolsó komisz kenyerem,
de ne legyen többé a hazám
akkora, mint a tenyerem.
Ha elbukom, hát volt értelme,
védtem egy kócos szeretõt,
lábhoz tett fegyverrel állok meg,
hõsen, az Úristen elõtt...
Bizonytalanok most az órák,
titokba burkolt holnapok,
de gyûlölöm a satnya várást,
indulni inkább kész vagyok!
Puskám csövébe virágszálat
fûz majd egy kis magyar leány,
és csillagokkal lüktet szíve
utánam õszi éjszakán...
| | |
|
szavazás |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
