 |
Menü |
|
|
| | |
|
Skinhead |
|
|
| | |
|
Háttérzene |
|
|
| | |
|
Dalszövegek |
|
|
| | |
|
Írások |
|
|
| | |
| | |
|
Üzenet haza |
|
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás ûz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kõ marad,
a kõ marad.
| | |
|
Versek |
|
|
| | |
|
Viccek |
|
|
| | |
|
|
|
Gérecz Attila |
|
Karácsonyi ének a börtönben
Szürke falakon túl, messze, gyertyák gyúlnak
Ünnepi harangok imára kondulnak.
Komor szájunk szélén keserû vonások.
- Hallod, Názáreti?
Súlyosak a láncok.
Lüktetõ városok élete csendesül.
Millió gyûlölet könnyekké szelídül.
Kiégett szívünkön már nem csordul bánat.
- Hallod, Názáreti?
Megtörték a vágyak.
Kacagó kicsinyek ámuló szemekkel,
Derûs emberpárok zsolozsmás lélekkel.
Hajlott hátunk bûnös alázatra görnyed.
- Hallod, Názáreti?
Vedd el életünket!
Fia képe elõtt leboruló asszony,
Drága vonásain torzul a fájdalom.
Könnybefúlt hangjában mély kínok zihálnak.
- Hallod, Názáreti?
Segítsed az anyánkat!
Nedves zárkák alján összeroskadt árnyak.
Fásult, néma vággyal szent csodára várnak.
Vasrácsokon átal halvány fényre néznek.
- Hallod, Názáreti?
Peregnek az évek...
Tágult pupillákon tébolyult kín lángja.
Négy zokogva készül a mártírhalálra.
Torkához kap, s felsír álmában a gyermek:
- Hallod, Názáreti?
"Apámat ne engedd!"
Megtiport országon dühöng szilaj átok.
Neved rohadt dühvel ócsárló pofájuk
Káromolva töri csendjét a szent éjnek.
- Hallod, Názáreti?
Megbocsátunk... - Érted!
Túl a szitok zaján felcsendül az ének.
Zúg, dagad, hömpölyög, felujjong a lélek.
Megrendül a börtön, recsegnek a zárak,
Rab torkok harsogják szerte a világnak:
Dicsõség Istennek, békesség a népnek.
- Hallod, Názáreti?
Hozzád száll az ének.
(Márianosztra, 1955. december.)
Így bocskorosan ...
Így bocskorosan, ugye megnevettek.
Hogy márványt törni hegynek indulok.
A számon pimasz mosolygás a jelszó,
Füttyöm csibészes, - én is feljutok.
Nincs tömött zsákom, s hegymászó botom.
Segítõ kezet tán egy társ sem ad,
De vihart oldó déli szél-kölyök
Borzol fejemre lágy barackokat.
S a hegytetõn majd minden mezt lehántva
Én is kacagva szélnek öltözök,
Karjukra fûznek mind a fény-nyalábok
S eltáncolunk a fejetek fölött.
| | |
|
|
|
Hunnia |
|
|
| | |
|
Névnap |
|
| | |
|
Üzenő fal |
|
|
| | |
|
Zenekarok |
|
|
| | |
|
Warrior |
|
|
| | |
|
Kívánság |
|
Ott egyem meg a harcmezõn az
utolsó komisz kenyerem,
de ne legyen többé a hazám
akkora, mint a tenyerem.
Ha elbukom, hát volt értelme,
védtem egy kócos szeretõt,
lábhoz tett fegyverrel állok meg,
hõsen, az Úristen elõtt...
Bizonytalanok most az órák,
titokba burkolt holnapok,
de gyûlölöm a satnya várást,
indulni inkább kész vagyok!
Puskám csövébe virágszálat
fûz majd egy kis magyar leány,
és csillagokkal lüktet szíve
utánam õszi éjszakán...
| | |
|
szavazás |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
