 |
Menü |
|
|
| | |
|
Skinhead |
|
|
| | |
|
Háttérzene |
|
|
| | |
|
Dalszövegek |
|
|
| | |
|
Írások |
|
|
| | |
| | |
|
Üzenet haza |
|
És üzenem mindenkinek,
testvérnek, rokonnak, idegennek,
gonosznak, jónak, hûségesnek és alávalónak,
annak, akit a fájás ûz és annak,
kinek kezéhez vércseppek tapadnak:
vigyázzatok és imádkozzatok!
Valahol fönt a magos ég alatt
mozdulnak már lassan a csillagok
s a víz szalad és csak a kõ marad,
a kõ marad.
| | |
|
Versek |
|
|
| | |
|
Viccek |
|
|
| | |
|
|
|
Hajas István |
|
Ne sírj Anyám!
Anyám, ha erre Nyugat felé nézel
S hiába várod bujdosó fiad,
Ne sírj Anyám, ha borús még az égbolt,
Egyszer felderül, egyszer felvirrad.
Egyszer, ha majd az ajtódat kitárod,
A hajnalpír az arcodra ragyog:
Ott áll elõtted fiad, akit vártál,
S kiáltom: Anyám! Ne sírj, itt vagyok.
Hoztam a hajnalt, amit várva-vártunk.
Zokogva léptük át a szent határt.
Amerre jöttünk, ölelõ karokkal
Egy eggyéolvadt nemzet lelke várt.
Ezernyi kérdés szállt el az ajkakról:
Mi van fiammal, jön-e az uram?
Kisunokámat hozza-e a lányom,
Hát a vejemmel, menyemmel mi van?
Jönnek. Mind-mind és örökbékét hoznak,
A bujdosásból Krisztus visszatért.
Ne sírj, Anyám, ha apám nem jöhet már,
Halálba ment a magyar nemzetért.
Ne sírjatok, kik mindhiába vártok!
Virág fakad a hõsi sírokon.
Vérünk és könnyünk nem folyt el hiába,
Magyar áll õrt, az õshatárokon!
Anyám, nem lesz több rémületes álmod,
Szent küszöbödön õrködik fiad.
Hõsi síroknak békés álmodói
Pihenjetek meg - hazátok szabad!
Testvérkarokkal - magyart átölelni
A bujdosóknak hada hazatart.
Amerre járnak, örömkönnyes arccal
Zengik, hogy: "Isten, áldd meg a magyart!"
| | |
|
|
|
Hunnia |
|
|
| | |
|
Névnap |
|
| | |
|
Üzenő fal |
|
|
| | |
|
Zenekarok |
|
|
| | |
|
Warrior |
|
|
| | |
|
Kívánság |
|
Ott egyem meg a harcmezõn az
utolsó komisz kenyerem,
de ne legyen többé a hazám
akkora, mint a tenyerem.
Ha elbukom, hát volt értelme,
védtem egy kócos szeretõt,
lábhoz tett fegyverrel állok meg,
hõsen, az Úristen elõtt...
Bizonytalanok most az órák,
titokba burkolt holnapok,
de gyûlölöm a satnya várást,
indulni inkább kész vagyok!
Puskám csövébe virágszálat
fûz majd egy kis magyar leány,
és csillagokkal lüktet szíve
utánam õszi éjszakán...
| | |
|
szavazás |
|
|
| | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
