Szentírás lett itt Nyugaton a csekkönyv,
Szakállas Marxok írtak Bibliát,
De Sináj hegyén csipkebokor gyúlt ki
S szólította az embernek fiát:

Össze kell törni mind e kõtáblákat,
Át kell írni az öreg Bibliát,
Különbet írt, mint Máté az apostol
Vérével annyi sok magyar diák.

Az új Heródes hiába parancsolt,
Hiába küldött gyilkos sereget,
Bégõ bárányként nem akartak halni
E csillag-lelkû magyar gyerekek.

Itt Nyugaton csak tehetetlen álltak,
a katonák s a sápadt férfiak…
Harcolni, halni senki sem akart itt
E vérzõ, árva gyerekek miatt!

Bábel mocsarán lángolt a neon-fény,
Kamasz-lányt ölelt a kölyök kamasz,
S túl hõs-halált halt egy kis iskoláslány,
hogy fénybe gyúljon a magyar tavasz.

Itt elvet árult néptribün, s a kalmár
A templom elõtt mérte aranyát…
S ott, szabadságért szent halálba küldték
Fiaikat az édesanyák!

És meghaltak a tíz éves kis hõsök,
Niobe mégse siratta fiát,
Itt szét kell zúzni mind a kõtáblákat,
át kell írni az öreg Bibliát.

Hõsi temetõ van-e a világon,
Hol együtt nyugszik kétszáz kis-gyerek?
S a hant alól is azt sikoltja vérük:
Segítsetek, ti népek emberek!

Fáklyát gyújtott a kislány én-testébõl
Jézus! Az égbõl Te láttad magad,
Száz kis Szent György és ezer kicsi Jenna d' Arc
Halt ott érted a romfalak alatt.

Nyugat-Pilátus hókezeit mosta,
A farizeus rádión beszélt,
S kétszáz gyerek-hõs szállt a temetõbe,
Szabadság ura... mert csak érted élt.

Szabadságot! - így üvöltött a börze,
Míg kavargott a véres vad tusa,
De szabadságért egyedül veszett el,
Magyarország - a népek Krisztusa.

Ám föld alól és temetõ árkából
Felsírnak halott magyar gyerekek,
Kis csontkezük a dúlt égre dörömböl:
Áruló Nyugat ― százszor jaj neked!

Kialszik fényed szabadság Júdása,
Összedõlsz gyáva nyomorult világ,
S szét fogjuk zúzni minden kõtábládat,
Át fogjuk írni minden Bibliád.