Hogy m�rt csak �gy:
Ne k�rdezz�tek;
�n �gy �lmodom,
�n �gy �rzek.
Ilyen messzir�l,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily k�dbehaltan,
Ily ragyog�n,
Ily f�nyes v�rttel;
�z�tt az �let,
S m�gsem �rt el.
Mened�kem:
A nagy hegyek,
Az �let f�l�tt
Elmegyek;
S k�sz�nt�m �t, ki zajlik, �s pihen:
�n, �r�k v�ndor, s �r�k idegen.

Mikor �nnepet �l...

Mikor �nnepet �l
Lelkedben az �r�m, vagy f�jdalom,
- Lehet gy�sz�nnep is -
Akit nagyon szeretsz,
Akkor hozz� mehetsz,
Jaj, csak ne menj sz�rke h�tk�znapon!

Akit szeretsz, annak
Eg�sz lelket �ldozz,
Jaj, csak vele gyakran ne tal�lkozz!

Akit nagyon szeretsz:
Ne k�v�nd a h�zik�dba t�rsul,
�rvendj, ha a lelked vadvir�gos,
Messze s�kj�n n�ha hozz�d t�rsul.
�rvendj, mikor j�rhatsz
B�rsony-puha karj�n
Erd�k muzsik�l�, suttog� avarj�n.
Vagy ha hegytet�k�n,
Mered�lyek felett
Vigy�zva, szel�d k�zzel �tvezet.

Akit nagyon szeretsz:
V�lgyben ne lakozz�l,
Hegyen tal�lkozz�l
Ott t�rsalogj Vele,
T�rsalg�sod im�dkoz�s legyen,
F�nnyel, �rnnyal, v�gtelennel tele.

Akit nagyon szeretsz,
Soha meg ne cs�kold, ne �leld meg,
�h�tattal csak a kez�t fogd meg.

Akit nagyon szeretsz:
K�zted s k�zte, mint egy t�nd�rf�tyol,
Lebegjen a t�vol.

Mint egy f�nyes, h�v�s t�nd�rf�tyol,
S hogy balg�n let�pjed,
�rizzen az Isten att�l t�ged!

Ami el nem kophat
Forr� k�zels�gbe',
Hossz� megszok�sba,
Ak�rminek h�vj�k:
Annak az �rz�snek �r�k a zom�nca.

Sz�raz lev�l

Egy l�ny haj�ba hullt,
A v�letlen, a sz�l
Hozta. Gy�r�tt kis m�mia-lev�l,
A s�t�t f�rt�k k�zt pihen:
V�ndor, k�l�n�s, oda nem val�,
Szomor� idegen,
Egy l�ny haj�ba hullt, most ott pihen.

A lelkem is, ha l�ny haj�ra sz�ll,
Ott �gy pihen,
Mint ez a v�ndor,
Ez a szomor�, sz�raz idegen.
Hogy megpihent: t�n maga sem hiszi,
Egy pillanat - s a sz�l tov�bb viszi,
Tov�bb, tov�bb...

Csipker�zsa

A v�rtoronyban sz�zi csend,
A perg� rokka elpihent,
�ll az id� s nincs benne �ra,
Kir�lyfi, �tkozott kezed
A t�sker�csra m�r' teszed?
Most boldog Csipker�zsa.

Sz�z�vig n�tt a l�ngs�v�ny,
M�g�tte nincs k�nny, v�gy, rem�ny,
Semmi, csak boldog �lom,
A gonosz t�nd�r j�t akart,
Herceg, ez �lmot ne zavard,
Ne l�ssanak e t�jon!

Alszik, t�n r�lad �lmodik,
Lovag, van b�tors�god itt
�lm�hoz m�rni rongy-magad?
Az �let vagy, te �tkozott,
A b�nt, a bajt, a jajt hozod
S kezedhez szenny tapad

S ha v�gyn�l m�gis t�rni �t,
Tal�lj szemben ezer hal�lt,
Sz�vedbe t�ske t�rj�n,
V�rz�n szak�tsd a l�ngfalat
�s �gy maradj a v�r alatt,
�s szomj�s�g gy�t�rj�n.

S Te csak aludj, kis Csipker�zsa,
�ll az id�, nincs benne �ra,
Sorsod nem mostoha,
Az �lmod szent,
A rokka elpihent,
Aludj, ne �bredj fel soha!

Csillag a v�z alatt

Ott lenn, a v�z alatt
Egy m�sik, m�lyebb �g;
S hogy kis�mult a t�k�r:
Ezernyi csillag �g,
Ragyogj, ragyogj,
Te v�zalatti �g!

Ragyogj, ragyogj,
Te �r�k Ide�l,
T�led el nem v�laszt
Sem �let, sem hal�l,
Ragyogj, ragyogj, �r�k-idegen�l,
Fenn is, lenn is el�rhetetlen�l,
Ragyogj, ragyogj!

Ragyogj, ragyogj,
�r�kk�n tiszta k�p
E l�lek v�zalatti, m�ly eg�n,
�n m�r tudom: Csak azt nem vesztem el.
A mir�l sose mondhatom: eny�m.
Ragyogj, ragyogj
�jf�li Csillag, lelkem m�ly eg�n.

S�hajok h�dja

A mi �let�nk s�hajoknak h�dja,
Mely �t�vel a s�t�t lagun�n, -
S majd j�nek egykor boldog gondol�sok:
Szerelmes p�rok - sok sz�z�v ut�n

S a h�d alatt meg�llnak. � be m�sok,
Be m�sok lesznek �k, mint Te meg �n,
S majd n�zik egym�s ifj� arculatj�t
Velence �si, komor t�k�r�n.

A mi �let�nk s�hajoknak h�dja,
De elsz�nt l�pt�nk alatt kong a h�d,
Lenn �s�tnak az �lomkamar�k
�s rajtunk senki, semmi sem seg�t.

Akkor majd n�szdal zeng a h�d alatt,
S egy er�s k�z szor�t egy kis kezet, -
Mi akkor m�r t�rt�nelem lesz�nk:
Fekete k� s feh�r eml�kezet.

Egy l�lek �llt...

Egy l�lek �llt az Isten k�zel�be'
S az �r�k napsug�rban reszketett
�s f�zva f�lt,
Mert �rezte, hogy vonzza m�r a f�ld,
�s keser�n kelt ajk�n a "mi�rt",
Mikor az Isten intett neki: "K�sz�lj!

Valaki ott lenn meg akar sz�letni,
Neked sz�tt�k e sz�nes porh�velyt:
Pici kezeket, pici l�bakat;
�s most hi�ba, le kell sz�llanod,
�r�kt�l fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet bet�ltsd,
Mint bor a kelyhet, ampoln�t a l�ng.
Menj �s ne k�rdezz, ennek meg kell lenni!"

S sz�lt a l�lek: "�n nem akarok menni!
�n boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit v�tettem, hogy egedb�l kivetsz?
Mit v�tettem, hogy le kell sz�llanom,
S elhagynom b�san �s rem�nytelen
Az angyalokat, testv�reimet?
Mit v�tettem, hogy le kell sz�llanom,
S fel�ltenem a gy�tr� Nessus-inget,

A meghasonl�s �r�k k�nt�s�t,
A nekem szabott hitv�ny rongy-ruh�t?
Ki bor vagyok: a V�gtelennek v�re,
S l�ng, mely �veg al�l is �gig �r:
Mit v�tettem, hogy bez�rsz engemet
Kehelybe, amely megrozsd�sodik,
S ampoln�ba, mely romland� cser�p?!"

�s sz�lt az Isten szigor�n: "El�g!
A t�rv�ny ellen nincsen l�zad�s!
Ha milli�k mentek panasztalan,
Tal�n te l�gy kiv�tel?
Mint a fi�k�t az atyamad�r:
Kivetlek. Tanulj meg jobban rep�lni,
S jobban becs�lni meg az �r�k f�szket!"

S az Ige alatt megg�rnyedt a l�lek.
Szomor�n indult a kapu fel�,
De onnan visszafordult: "� Uram,
Egy v�gyam, egy utols� volna m�g;
Egy angyalt, testv�r-lelket hagytam itt,
Szerett�k egym�st v�ghetetlen�l,
Tiszt�n, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretn�m viszontl�tni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy �lmot."
S felelt az �r:
"Menj �s keresd! Lehet, hogy megtal�lod."

�gy f�j m�r minden...

�gy f�j m�r minden, minden idebenn:
A sz�, s a mozdulat, s a csend is f�j,
Minden, mi �ltalreszket sz�vemen,
Legyen az ember, muzsika, vagy t�j,
�gy f�j m�r minden, minden idebenn.

De n�ha egy-egy halk sz� s�mogat,
S rejtek�ton a sz�vembe tal�l,
S �lomba ringatja a k�nokat,
Elaltatja a multat, s a j�v�t.
Pedig be neh�z megtal�lni m�r
Az �sv�nyt, a sz�vembe vezet�t.

Gyom �s gaz ben�tte az utakat,
�rd�gpal�nt�k �gaskodnak rajtok:
Sz�raz k�r�k �s keser� f�vek,
Minden, mi beteg sz�vemb�l kihajtott.

M�rt�r a sz�, mely j� hozz�m ez �ton,
�s szent a sz�v, mely k�ldi �t ezen,
S mely liliomok magv�t hinti el
Ott, hol k�l�nben csak bog�ncs terem.

�ldott az �ra �s �ldott a sz�l,
Mely liliomok messze magv�t hozza,
Magot, melyb�l a b�kess�g kik�l.

Add a kezed...

Add a kezed, �gy sz�pen, cs�ndesen,
Nyugodtan add.
S�ma, ragyog� t�k�r a sz�v�nk,
Nem vet hull�mokat.

Add a kezed, ilyen j� h�v�sen.
A cs�knak �des m�rge
Megm�rgezn� a nyugodalmunkat,
Ha hozz�nk �rne.

Add a kezed, nincsen v�gy a sz�v�nkbe',
Innen hova h�ghatna m�g a l�b?
E cs�nd, e b�ke: ez itten a cs�cs -
�s nincs tov�bb.

Add a kezed; lenn lakodalmas n�p,
Mirtusz menyasszonyf�n;
A mirtuszt �des, irigyled-e m�g
Itt, e kop�r tet�n?

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzm� tengve �l,
A lelk�nket a nagy csend �sszehajtja,
Mint k�t �gat a sz�l.

Add a kezed, l�tod lemegy a nap;
A nappal szembe
N�zz�nk �gy, gy�zelmesen, szomor�n,
Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csup�n
Ez az ig�zet -
� de ez m�lyebb, mint a szerelem,
S t�bb, mint az �let!

Egy vir�g �szik...

Egy vir�g �szik v�gtelen vizen,
Ringatja szel�den az �r,
�sszel fogant, ugaron termett,
Nem tudja, mi a ny�r,
Egy �lom �szik v�gtelen vizen,
Ringatja szel�den az �r.

Valaki �llt egy k�h�d magas�n,
�s a kez�ben volt egy kis vir�g,
�sszel termett, ugaron n�tt vir�g,
�s a sz�v�ben volt egy �lom,
S a v�ndor sz�lt:
"Mit �rek v�le, ha val�ra v�ltom?

Ez �lomnak itt nincs otthona, h�za -
�s ez a vir�g t�lon-t�l feh�r:
Az �let neki r�t, s t�r�keny v�za.

Ez az �lom
Se m�snak, se nekem ne f�jjon,
Ne hulljon erre senki k�nnye
�s hervad� szirm�hoz mi sem �rjen,
M�g egy imak�nyv se!

A vir�got a foly�ra bocs�tom,
A szent, �r�k foly�ra,
A tengerhez hadd vigye k�zelebb
Minden hull�m �s minden �ra,
Lehullatom a szent, �r�k foly�ra.

Tartsa meg �r�knek az �r�k v�z,
�s viruljon a tenger k�zep�n,
Mint �szi pompa, s mint tavaszi d�sz!"

S �gy l�n.
A v�ndor ott maradt, a h�don �llva,
�s a vir�g - elment - az �ce�nba.

Hogy �rv�nylik...

Hogy �rv�nylik a csend: m�r feneketlen;
Az id� �jf�lre j�r, hull a h�;
�n az elm�l�sr�l elm�lkedem,
�s arr�l, ami �r�kk�val�...

A l�mp�m �g, a lelkem alig pislog,
De j� a lelkemen e f�lhom�ly;
Ilyen lehet az Isten k�zele -
�s ilyen lehet a k�zel hal�l.

Ilyen lehet egy k�d�s szerelem,
Amelynek c�lja nincs �s v�gya nincs;
Csak olyan, mint egy szentj�nosbog�r,
S a s�t�t sz�vnek m�gis dr�ga kincs.

Magam vagyok �s boldog egyed�l,
Az �lmaimmal; - az �lom er�,
Mikor a val�t�l m�r elszakadt,
S tit�ni �rny�k: v�gtelenbe n�!

�let port�j�n ha koldulni r�stel,
�s felmagaslik n�m�n, feket�n,
�s megy a maga k�l�n �tjain:
Koron�s �rny�k, fejedelmi r�m!

Magam vagyok �s boldog egyed�l,
A m�l� �let messze, messze van,
A l�mp�m �g, a sz�vem alig rezd�l,
Csak �lmaim r�pd�snek hangtalan,

Magam vagyok �s boldog egyed�l,
�jf�lut�n. K�nn �rv�nylik a h�;
�s az elm�l�sr�l elm�lkedem,
�s arr�l, ami �r�kk�val�...

Cyklops

Odysseus megy Ithaka fel�,
Vizen t�l v�rj�k �lel� karok:
H� Penelope... gy�ng�d feles�g...
K�vesse, aki meg nem �nta m�g!
�n az �reg Cyklopsn�l maradok.

�ll puszta szigetparton, vak tit�n,
Kisz�rt szem�vel v�gtelenbe n�z,
K�t roppant karja: k�t leroppant �g,
A G�li�thot csalafintas�g,
Az �ser�t legy�rte t�rpe-�sz.

Megt�rt, de meg nem hajlott hatalom.
A szirteket szaggatta b�sz d�h�ben.
E pillanatban val�ban tit�n,
Kir�lyi g�g keser� ajak�n;
Hogy kif�radt a sziklat�rdel�sben.

E g�g�s, keser� ajk tudja m�r:
Meghalnak mind az istenek, mes�k,
J�nnek, kik k�t sz�rke szemmel l�tnak,
kisz�rj�k kegyetlen�l a csod�knak
Titokzatos, tenger-m�ly egy-szem�t.

Szikl�k

A k�szikl�kat mind�g irigyeltem,
Kik �llnak b�szk�n, mozdulatlanul,
�llj�k a vill�mot, ha r�jok sujt,
S a harmat cs�ppj�t, ha fej�kre hull.
Sz�mukra soha sincs "tal�n", se "h�tha",
Mint dogm�k �llnak, oly konok-kem�nyen,
Mint zord, er�s �s �nhitt f�rfiak,
�s h�fuv�sos, sivatag-nagy t�lben
Fej�k�n csipk�s j�gb�l a sisak.
A k�szikl�kat mind�g irigyeltem.

A kem�ny sz�t most megtanulom �n is,
De sz�vem b�nja, mit kimond a sz�m,
Ajkamon �les az ige, mint a kard,
De bel�l egy hang k�rdez: "igaz�n?"
S a l�lek ernyedt, tompa, sz�rnyszegett.

M�r megtanulok �n is s�krasz�llni,
S nem hajig�lni k� helyett kenyeret,
S lenni k�sz�rt, mely int �s fenyeget,
K�szikla, mit meg nem ingat semmi.
K�szikla, min a cs�k�ny elt�rik.

�, de bel�l f�j kem�nynek lenni!

N�ha ingerkedik...

N�ha ingerkedik velem a s�t�n,
S sz�l:
Minek sz�rod �gy, balg�n szertesz�t,
Mutatva �ton-�tf�len
Az �lmaid, s mindent, mi benned sz�p?

�s tornyosul bennem egy �r�lt v�gy:
Mindent, amit elsz�rtam, visszak�rni.
S az �rcemmel a m�lybe visszat�rni.

Ne hordozz�k k�r�l, mint v�res kardot,
�s kicsorbultan, ne dobj�k majd f�lre;
Mert minden hi�: tisztess�g, dics�s�g,
�s az �ldozat oml�, meleg v�re,
�s egy j� van: a b�ke.

Ne legyek �tj�r�-h�z, nyitott sz�n,
Ahov� minden j�tt-ment betekinthet,
L�tva, hogy terem az �r�m, s a k�n,
�s nevetve, mi nekem szent: a kincset.

Ne j�jjenek az irigys�g-dar�zsok,
Kiknek raja a gy�m�lcs k�r�l dong,
S ne j�jjenek az apr� t�-sz�r�sok,
Mik jobban f�jnak, mint egy vasdorong!

Ink�bb semmi se j�jj�n,
�s az el nem s�rt k�nnyek tengere
Bennem iszony� �radatt� n�jj�n!

S az el nem dalolt dalok �ce�nja
Z�gjon �s h�mp�ly�gj�n bennem,
Mint egy elz�rt, k�l�n vil�gba'!

Ne tudjon r�lam senki semmit,
T�n egy-egy dr�ga l�lek m�g...
S csak �nn�n lelkem szikl�i verj�k vissza
A hangom,
Mint a leg�rd�l� k� d�rej�t!

Elhagyott harangl�b

A neh�ny h�z, mely k�r�lvette,
Elveszett-pusztult, csonkig �gett,
S�torf�j�t f�lszedte innen,
Mint k�lt�z� mad�r az �let.

A v�ghetetlen n�mas�got
M�r nem zavarja �l� hang,
Maradt a s�kon egymag�ba
A harangl�b s a holt harang.

Dermedten cs�ng az �lmos csendbe,
Besz�des �rcnyelve be n�ma!
Teste maradt csak, lelke elsz�llt -
De mintha visszaj�rna n�ha...

Ember a k�tel�hez nem ny�l...
De ha megingott, ha megrengett
Tet�t�l-talpig a harangl�b -
Nagy viharban - m�g kondul egyet.

Idegen�l, komoran kondul,
Mintha a sz�lv�sz lelke volna,
Mintha temetne egy vil�got
S�t�t hamuba, sz�rke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,
Mintha valaki mag�t t�pn�,
T�pn�, szak�tn�, meg�tkozn�...
E k�n az eg�sz teremt�s�.

Akkor a messzi falucsk�kban
A n�pek borzongva meg�llnak:
Mert ember nem harangoz n�ki:
Harangoz az Isten - mag�nak!

Sas a magasban

Lassan k�v�lyog az erd� felett,
�s egyre sz�lesebb k�r�ket �r,
S a f�ldt�l egyre t�volabb lebeg.

Lassan elnyeli a leveg�-�g.
Hatalmas sz�rnya alig-alig lend�l,
Ez "ama kiterjesztett er�ss�g".

Idelenn hullanak a levelek,
S �n hull� levelek �tj�n megyek,
�s magammal, �s m�ssal,
�s az Istennel perelek,
S l�nyem t�rv�ny�t f�lve kutatom.

Az a m�sik ott fenn:
A v�gtelen er�,
S a v�gtelen Mag�ny,
�s a v�gtelen Nyugalom.

M�rv�nyt�mb

�ll form�tlanul, faragatlanul:
Nyers, puszta k�t�mb, szikla-hatalom,
A m�v�sszel �ll szemk�zt zordonul,
Ki t�pel�dik m�r az Alakon.

A felszikr�z� m�rv�nyereken
Siv�r, kietlen dac vonaglik �t,
A k�, s a l�lek perbesz�llni k�sz:
Vajjon ki nyeri meg ezt a csat�t?

A m�v�sz b�szke homloka m�g�tt
Bontakozik f�nyl�n egy istenarc,
A term�szet, az �s m�rv�ny tagad:
Ember, minek az egetv�v� harc?

A v�s� cseng �s d�ng a kalap�cs,
A m�rv�ny t�r �s konokul kacag,
Egy elhib�zott mozdulat csup�n,
S a form�n �jra �r az �sanyag.

A v�s� cseng �s d�ng a kalap�cs,
T�n - �vekig - m�g elk�sz�l vele,
Tal�n a m�rv�ny istenarcot �lt,
Tal�n a m�v�sz elpusztul bele.

T�lem...

T�lem szerelmes dalt ne v�rjatok,
�n rajtam megfogant egy furcsa �tok,
�br�ndos h�rja nincs a heged�mnek
�s senkinek sem adok szeren�dot.

Epedve b�g� v�gyak po�t�ja
�n nem vagyok. Ne kelljek senkinek!
Nem trubad�rnak j�ttem �n ide
S nem k�ldtek engem r�zsaligetek.

Az �j s a k�d k�ld�tte vagyok �n,
A szakad�kok �zennek egym�snak
Velem. �s k�t a kietlen parancs:
Mag�nosan az utak sz�l�n �lljak!

Hogy �lljak, mint egy pusztai kereszt!
Hogy �lljak, mint egy b�s Memento Mori!
Hivat�som: az �r�k f�jdalom
�rcbet�it az �s-gr�nitba r�ni.

Hogy j�rjam a l�t tarolt erdej�t,
�s versenyt s�v�tsek a szabad sz�llel!
S egykor, ha minden dalom elapadt,
H�rf�mat a szikl�kon z�zzam sz�jjel!

Az elj�vend�t v�rom...

M�r led�lnek a lelkem tornyai,
Miket a hi�s�g emelt,
�s porr� teszek minden cifra h�zat,
�s pusztas�gg� teszem e kebelt,
Hol f�lehajtva bujdos az al�zat.
E kong� pusztas�gban, v�gtelen,
Csillagtalan, adventi �jeken
V�rom az elj�vend�t.

A k�lt�t.
Az egyetlent, az igazit, nagyot,
Akinek �n csak szolg�ja vagyok,
Aki majd t�zzel, l�lekkel keresztel
�s h�d�t lanttal, karddal �s kereszttel,
�t v�rom, �t, az igazit, nagyot,
Mert �n f�radt vagyok,
Mert �n gyenge vagyok,
S �, mert nem �n vagyok az igazi!

Az �n b�borom: ronggy� foszlik el,
Az �n aranyam: �nn� folyik sz�t,
Nekem a mennyorsz�gom is pokol,
S a sziv�rv�nyom csupa sz�rkes�g.
Az �n muzsik�m: "v�n cig�ny" zen�je,
�n �rzem: ez a v�g.

Az elj�vend�t v�rom.
�s egyengetem az � �tjait:
Fog�kony, izz� sz�vekre tal�ljon!
S �n majd megnyugszom, ha l�b�hoz tettem
Kopott lantom �s kopott csatab�rdom.

A kagyl�

J�key Alad�rnak

�n itt vagyok, akarva, nem akarva,
A v�gtelen vetett a v�ges partra.

Fekszem al�ltan a siv�r f�venyben
�s az �ce�n himnuszait zengem.

Any�m, a tenger apadt, s itthagyott,
Kinek mi k�ze hozz�, ki vagyok?

Gazd�tlan, �res h�z, mire se j�,
Csak eldobni, vagy elt�rni val�.

Ap�ly s dag�ly k�zt, �gy, id�m mulv�n,
V�rom, m�g �rtem visszat�r a hull�m.

Nekem nem haz�m e kietlen part,
De aki titkon a f�l�hez tart,

Mag�nyban, �jben, emberekt�l t�vol:
Annak mes�lek egy m�s, szebb vil�gr�l.

Mi mind�g b�csuzunk

Mondom n�ktek: mi mind�g b�csuzunk.
Az �jt�l reggel, a nappalt�l este,
A sz�nekt�l, ha sz�rke por belepte,
A cs�ndt�l, mikor hang zavarta fel,
A hangt�l, mikor csendbe halkul el,
Minden sz�t�l, amit kimond a sz�nk,
Minden mosolyt�l, mely sug�rzott r�nk,
Minden sebt�l, mely f�jt �s �getett,
Minden k�pt�l, mely bel�nk m�lyedett,
Az �lmainkt�l, mik nem teljes�ltek,
A l�ngjainkt�l, mik lassan kih�ltek,
A t�n� t�jt�l, mit vonatr�l l�ttunk,
A kem�ny r�gt�l, min meg�llt a l�bunk.

Mert nincs napkelte kett�, ugyanaz,
Mert minden cs�nd m�s, - minden k�nny, - vigasz,
Elfut a perc, az �r�k Id� v�rja,
Lelk�nk, mint feh�r kend�, leng ut�na,
Sokszor k�nny�nk se hull, sz�v�nk se f�j.
Hidegen hagy az elhagyott t�j, -
Hogy eltemett�k: r�la nem tudunk.
�s m�gis mondom n�ktek:
Valamit�l mi mind�g b�csuzunk.

V�gy

Szeretn�k �gy bel�dsimulni
Term�szet - mint egy falev�l,
Mint egy f�sz�l, mely egyform�n nyugodt,
Ha harmat sz�ll r�, s ha r� sz�ll a d�r.
Szeretn�k �gy bel�dsimulni,
Mint egy elvesz� �rnyalat
Az alkony ezersz�n� tenger�n,
Szeretn�m f�lsz�vni az �rnyakat,
S magamat t�l�k f�lsz�vatni �n.

Szeretn�k �gy bel�dsimulni
Term�szet - mint egy lehelet,
Mint sz�l fuvalma, mely alig-alig
Borzolja fel az alv� vizeket,
Szeretn�k �gy bel�dsimulni,
Mint egy t�tova napsug�r,
Mely j�r az erd� s�r� rejtek�n,
�s nem keres �s nem tal�l,
Szeretn�k �gy bel�dsimulni
Term�szet - mint egy t�n� napsug�r.

(S szeretn�m, ha mellettem elmenet,
Valaki sz�lna:
"N�zd, m�r itt az �sz,
S�rgulnak lassacsk�n a levelek."
�s nem ismern� meg a levelet.

�s szeretn�m, ha rajtfelejten�
Valaki a szem�t az alkony�gen,
S sz�lna: "ezersz�n� az alkonyat,
�gy l�ttuk ezt valaha, - vele - r�gen."
�s nem sejten�, hogy egy �rnyalat
Az esti sz�nek k�zt �n vagyok �ppen.

�s szeretn�m, ha j�nne valaki
Az erd� rejtek�be
�s sz�lna, "nini, milyen k�l�n�s:
A nap e m�ly hom�lyban is ragyog."
�s nem tudn�, hogy az is �n vagyok.)

Szeretn�k �gy hozz�dsimulni
Term�szet - mint a v�n moha
A f�k �szakos oldal�n,
S nem lenni hozz�d h�telen soha.
Szeretn�k �gy bel�dsimulni,
Mint t�cs�k hangja holdas �jeken,
S szeretn�m, ha valaki elborongna
Rajtam, mint multb�l zeng� �neken.

S szeretn�k �gy vegy�lni el bel�d,
Term�szet - mint a s�ri por,
Mit ezer�ves hantokr�l a sz�l
Nagy-messzi tengerpartokra sodor.
Ott j�tszana velem egy kisgyerek,
Kicsiny kez�n futn�k fel �s al�,
S e port, mely egyens�ly�t nem leli:
Egy percig egyens�lyban tartan�.

Az utols� bar�t

Egy pirosruh�s kisle�ny:
Az Alkony fogja kezemet,
Mellettem l�pked sz�talan,
A m�ly erd�n �t �gy vezet.

Megy�nk, megy�nk, t�vol-k�zel
Embertelen, nagy b�ke van,
A kisl�ny megrezzenne, ha
Sz�vem dobbanna hangosan.

M�g�ttem lelkem lombja hull,
Mindennap egy h�tlen lev�l:
Bar�tok - �lmok - nagyhamar
Itt lesz a pusztas�g s a t�l.

Semerre �t, semerre c�l,
Aki nem vetett: nem arat, -
Istenhozz�tok cimbor�k! -
De ez a gyermek h� marad.

Ah�nyszor bet�rek ide,
A s�r�b�l el�m kil�p
A pirosruh�s kisle�ny:
M�s-m�s keretb�l �r�k k�p.

L�gyan megfogja kezemet
S sz�vemben elcsittul a k�n,
Megy�nk, m�g s�pad k�nt�se
S lesz b�borsz�nb�l r�zsasz�n.

A lelkem kisle�nya ez,
M�lhatlanul a lelkem�,
K�zenfogva, sz�p cs�ndesen,
Egy�tt megy�nk az �j el�.

F�ld

Alkonybany�l�, fekete sz�nt�s,
�stelev�ny Te, szomor� bar�zd�s,
Ki rejted, �rz�d a j�v� �letet:
Szenteltess�k meg F�ld, a Te neved.

Szenteltess�k meg a Te neved, F�ld,
Akiben minden �j alakot �lt.
Nygalomba fordul a sz�v, az �rva,
Kal�szba a mag, a halott vir�gba.

Ki felsz�vod az es�t, harmatot,
S aj�ndokul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabord�i alatt
Fakasztasz z�g�, szent folyamokat.

Kinek sz�v�be v�gy�n ereget
Az �ri�sfa �r�k gy�keret,
Az emberfecsk�k f�szk�t aki tartod,
S t�r�d, hogy megtiporj�k tisztes arcod.

Mint any�hoz a t�kozl� fi�t,
Hozz�d hoz vissza minket minden �t,
Szem�nk, hab�r a f�ny tenger�t issza,
Lecsuk�dni csak hozz�d ker�l vissza.

Ha Ikarosnak sz�rnya elt�r�tt,
Te adsz neki m�g �lmot, �r�m�t,
R�g�t, munk�lni arccal napkeletnek,
S g�r�ngy�t, amit majd ut�na vetnek.

Itt most vir�gzanak...

Itt most vir�gzanak az almaf�k;
Am�g lassan e bet�ket �rom,
Napf�nyes, tiszta cs�ndbe hull al�
�z�n�vel a selymes, l�gy szirom.

Itt most vir�gzanak az almaf�k...
A l�lek f�j�r�l is �gy pereg
Libegve �lom, �rz�s, gondolat...
T�n�dve k�rdem, hogy: hov�, minek?...

Dobsina, 1918 m�jus

Ave Halott!

Ave Halott! Az �let z�g tov�bb,
S�rok f�l�tt nem id�zhet a l�b,
Gy�keret nem ereszthet.
A kedves f�l� a sz�v �nmag�t,
Mint eleven keresztet,
Mint �r�k fejf�t, nem t�zheti le.

Pedig �gy volna sz�p.
�gy ottmaradni, mozdulatlanul,
Hordozni, mint a m�rv�ny, - egy nevet,
S nem b�nni, virrad-e, vagy alkonyul.
De nem lehet.
Az �let z�g tov�bb,
S mint eg�sz, nem �r soha-soha v�get.
Ave Halott!
Az �lnimen�k k�sz�ntenek T�ged.

Homokba �rtam...

Puszt�k homokj�n k�l�n�s bet�k.
F�nylik a rajzuk, a vonaluk �l,
Puszt�k homokj�n k�l�n�s rov�s;
T�n harci dal, t�n bar�ti lev�l,
Tal�n im�ds�g. Olyan egyre megy,
Elmossa z�por, let�rli a sz�l.
Puszt�k homokj�n k�l�n�s rov�s.

Homokba �rtam minden mondatom,
Z�por elmossa: ne f�jjon nagyon,
Let�rli a sz�l: ne f�jjon nagyon,
Homokba �rtam minden mondatom.

Mikor a delta a forr�sra gondol...

A folyam fut az �ce�n fel�,
S medre ijeszt�en kisz�les�l,
Intenek n�ki messze f�roszok,
Habj�n haj� ring �s sir�ly rep�l,
Elt�pett malmok ellebegnek rajta,
�s �sznak b�lcs�k �s �sznak kopors�k
�s �szik egy-egy f�lbor�tott sajka,
�s �szik szenny �s vir�g vegyesen.

S ahogy k�zelg az �ce�n fel�:
Vize, a hajdan krist�lyos ned�
Nem �des m�r, de s�s �s keser�.
�s keser�n �s �d�zul rohan,
S g�nynak �rzi, ha valaki meg�ll,
S d�bbenve sz�l: mi hatalmas folyam!

Akkor a delta a forr�sra gondol,
Amely k�r�l fekete feny�k �llnak,
�s csend van �s csak a juhny�j kolompol.
Nincs vad meder �s nincs pocsoly�s �rok,
� f�ben sziv�rog egy halk erecske
�s azt hinn�d, hogy mindj�rt elsziv�rog.

A forr�s mellett �l egy kisfi�,
Tiszta kez�t a tiszta v�zbe tartja, -
�s ezt a folyam a delt�ig �rzi,
S a boldogs�gt�l megremeg a partja.

R�gi levelek olvas�sakor

Any�m, kezedben r�gi levelek...
T�n�d�sek borong� napja ez,
Mint Mariusnak Carthago, fel�d
A multb�l csupa t�rt fal meredez.

M�g multak k�nyv�t f�l�n forgatod,
Kezed bev�gzett sorsokat sim�t,
Elhalt ujjong�st, elsiklott jajt
S a porladoz�k fagyott k�nnyeit.

�lmok k�v�b�l m�rv�nypalota,
Hitb�l, v�gyb�l elef�ntcsonttorony!
Mi volt m�g itt?... Leomlott, szertehullt...
Vir�gpor sz�ll csak horpadt s�rokon.

� egyszer minden l�lek Marius
S egyszer minden mult Carthag�i rom,
S csak rom marad: r� az eml�kezet
�r�kz�ldj�t hi�ba futtatom.

Any�m, a multak k�nyv�t forgatod
S �llnak el�tted romok, feket�n,
Most r�m tekints! El�led elfedem
A k�lt�szet f�ny-f�tyol�val - �n!

Any�m, a multak k�nyv�t forgatod:
H�nyan voltunk!... Most - neh�nyad-magunk.
Any�m, �lelj�k meg ma a Jelent
S szeress�k egym�st, m�g egy�tt vagyunk!

V�lasz egy nagyon messzir�l j�tt lev�lre

Dr. S. R.-r� Rem�nyik Jol�nnak
Tizennyolc esztend�nek t�vol�b�l
J�tt a leveled,
Mint gyermekkorom halk ez�stkacaja,
�gy cseng a neved:
Jol�n...
Az elillan� �vek csolnak�n
Lelkem mi mindent ringatott az�ta,
Mennyi �lom �s mennyi n�ta
Kelt �s halt el a parttalan vizen,
Tizennyolc esztend� hiszen
Ugyeb�r a mi araszos,
Dalos, jajos �s panaszos
�let�nkben egy �r�kk�val�s�g?!

Mint bed�lt t�rn�b�l az ottfelejtett m�cs,
Most �gy dereng fel
Szel�d-halv�nyan az eml�kez�s.
A neved,
Mintha id�zett volna szellemet:
A r�g-voltak k�r�ltem t�bort j�rnak,
Gy�lnek, kopognak, lengenek az �rnyak,
A m�lyb�l zeng sok r�gi-r�gi hang,
Megannyi els�llyedt harang,
S azt zengi mind,
Amire a Te leveled is int:
Hogy "mindny�junkon betelik a Sors."

Tizennyolc ismeretlen �ven �t
Sz� vil�g�t-e, gondolat vezet?
Tizennyolc ismeretlen �ven �t
Foghatunk-e mi ketten kezet?
Tizennyolc ismeretlen �ven �t
Napf�nyb�l, holdsug�rb�l van-e h�d?
Azt �rod Jol�n,
Tizennyolc �v ut�n
Mes�ljek N�ked r�lunk valamit.

Mes�lek h�t... M�sk�p volt hajdan�n,
Csendes sz�val mikor a mes�t n�k�nk
Novemberi vas�rnap d�lut�n
Te mondtad: a mi "nagyobbik testv�r�nk".
- Mes�lem h�t, hogy porbaomlott r�g
A nagyap�m�k �reg h�za,
De m�g a H�ja-erd�ben a sz�l
A ny�g� f�kat �p�gy r�zza,
Mes�lem: �ll m�g D�n�t, a k�ember

A hegytet�n �p�gy, mint hajdan�n,
De egy sziluett hi�nyzik al�la:
A b�lcs �reg, szeg�ny j� nagyap�m.
Most �jra z�ld a vadsz�l�s veranda:
Forr� nyarakon h�s enyhet ad�,
Az asztal is m�g r�gi t�n, de rajt'
Gy�m�lcs�t m�r nem f�z be nagyany�.
T�l�nk ment el a mult, vagy mi a multt�l,
Elv�ltozott, vagy r�gi m�g a H�ja?
�n nem tudom. A tornyos villa �ll,
De r�g �res, de r�g nincs m�r lak�ja.
Ki lakta hajdan: mind vil�gg� ment,
Sok m�r csak s�rhalom: vir�got term�,
R�jok �n most gyakorta gondolok
Borongva; m�r eg�sz kis fejfa-erd�.

Most "�t" gyere: - Ez itt a hintahely,
Ez itt a hinta c�l�pf�ja;
A r�gi m�g. De ritk�n �l bele
J�kedv, amely az �gig sz�llna.
Most n�zz f�l. F�nyes egy kis-ablak,
N�m�n hajol a zongor�ra
Egy karcs� l�ny... Beethoven szenved�lye
Kiz�g a holdez�st�s t�jra.
Ez - "S�rika, a b�jos cs�pps�g."

Tov�bb mes�ljem? Mes�ljek m�g, megint?
Mondjam, hogy lassan meg�sz�ltenek
Munk�ban, gondban �des sz�leink?

�s arr�l, ki e b�s sorokat r�ja, -
Mit tett - hogy �lt - hogy sz�moljak be N�ked?
Tal�n-tal�n jobb: ne besz�lj�nk r�la.

�gy t�nnek-mennek l�sd, tov�bb az �vek,
Jol�n -
Egy illan� ny�r aranycsolnak�n -
Mes�ltem N�ked.

1918 j�lius

Bevezet� �nek

Hallod? ezek a vadvizek!
Ezt hallom �n itt nappal, �jjel.
Mag�nyom boldog sziget�t
Harsogj�k k�r�l szent zen�vel,
Templomi, szent, �r�k zen�vel.

E z�g�s mellett alszom el,
E z�g�s mindent t�lki�lt:
T�preng�st, gondot, szenved�lyt,
Lelki sebet, lelki hal�lt,
E z�g�s mindent t�lki�lt.

Hallod: ezek a vadvizek!
Nincs t�bb ily �des dajkadal.
T�vol: bog�rkaz�mm�g�s,
K�zel: k�t�r� viadal.
Sz�lf�kat sodr� viadal!

Most els�llyedt a nagyvil�g.
Csak e v�lgy van, s e vadvizek.
T�l�k tanulok �nekelni,
R�jok n�zek, benn�k hiszek.
Hadd z�gjanak a vadvizek!

A kis templom a nagy d�mban

A borbereki templom fal�ra �rom
F�l�tte �gig �r a szirt.
Olyan t�r�keny, oly kicsi.
Harangja elhal� szav�t
Ezer g�nyos harangvir�g
Az erd�n t�lcsilingeli.

Fenn Isten j�r a cs�csokon.
Amerre f�nyben elhalad:
Test�rei: d�rd�s feny�k
�llnak tit�ni sorfalat,
A szirt felett, s az �g alatt.

D�rd�l az ormok orgon�ja,
Az �n�k�re bor� sz�ll.
A m�rhetetlen sziklad�mban
A kis fatemplom f�lve �ll.
Bel�le f�lve sz�ll az �nek,
A d�cs�ret a d�m ur�nak:
A magass�gok Isten�nek.

Mert emberk�z emelte csak.
Fenn az �r l�pked hallgatag,
A maga-�p�tette d�mban.
�nn�n m�v�ben elmer�l:
Az �r�k-sz�pben, �r�k-j�ban.

Fenn az �r l�pked hallgatag.
A feny�k n�m�n szalut�lnak.
� n�ha-n�ha f�lriad,
S visszak�sz�n test�rhad�nak,
A sok s�t�t, szurkos tit�nnak.

Szentiv�n�j a havason

Itt meghaltak az istenek:
Oberon �s Titania.
Csak P�n �l, s P�n itt oly hideg.
Nem mulat�s, tr�f�s nagy�r,
Komoly, komor, k�dben vonl,
S az �tja meredek.
A t�nd�rseregek
Alusznak bed�lt b�nyam�lyben.
J�nosbog�r se sz�ll.
Itt nincs ma m�mor
Se holdf�nyvez�nylette �ji b�l.
Nincs t�ncraperd�t� borocska, -
Csak p�r halav�ny csillagocska
Virrasztja az �n�k� tetej�t.

A holt feny�

A holt feny� pirosba �lt�zik.
Ha l�tsz egy foltot,
Egy rozsdav�r�s foltot
A haragos-z�ld tenger k�zep�n:
Ereszd le messzek�ml� l�tcs�ved,
S mondj egy im�t a holtak �dve�r'.
Az a hal�l.
Nem a lomberd�k szel�d �szi d�sze,
Amelyre �j �let k�vetkezik.
Ez a pirosban �nnepl� hal�l,
Ez a dacos hal�l
Ez tudja m�r, hogy nincs felt�mad�s.
�s m�gis �ll,
Halott bajnok az �l� katon�k k�zt.
Mivel m�sutt nincsen sz�m�ra hely.

Havasi fesz�let

Halv�nypiros hegyi vir�g
�leli l�b�t a keresztnek.
T�volr�l a s�t�t feny�k:
Titoktud� konok er�k
Fel�je gy�keret eresztnek.
�s �lelik a f�ld alatt.
�gy rejtik el im�datuk.

Olyan sz�p itt �s oly szabad!
Alatta kanyarog az �t
�s m�g m�lyebben a patak.

Szent arc�n k�n - s �r�k rem�ny.
A z�g� v�zbe letekint, -
S mosolyg a vad patak d�h�n.

A feny�k �lma

A fellegek a feny�k �lmai.
Az �gak k�z�tt megrekednek.
Azut�n fut�snak erednek,
Vagy halkan suhannak od�bb,
Mint foghatatlan, lenge holmi,
Testetlen, f�tylas d�lib�b.
Az �lmok sorsa: eloszolni.

N�ha �gy sz�llnak, feh�r csipkek�nt.
Hogy alig-alig fedik el a f�nyt.
Ezek a boldog �lmok.
Aki ily �lmot l�tott,
Annak a f�nak h�l�lkodni kell.
�s hogyan h�l�lkodik a feny�?
Hogy ezerszeres illatot lehel.

S n�ha j�nnek gomolyg�n, nehezen,
Szurony sem szaggatja meg odafenn,
Csak n�ha �ti �t
Egy �rj�s d�rd�j�t a fellegen.
Ezek a gonosz �lmok.
Aki ily �lmot l�tott,
Reccsenve jajdul, �lm�ban ki�lt,
L�t fekete v�rt �s piros hal�lt.

De lassan elsz�ll j� �s gonosz �lom,
Valahol virrad m�r a l�that�ron,
Oszlik a k�d,
A p�ra m�r kev�s.
Aranyder�vel messze valahol
A k�k �g j�: az �r�k �bred�s.

"Idill" a magass�gban

Vihar ment v�gig a hegy�len. - -
A gy�kerei megmozdultak.
Az �rj�s, l�tva v�gzet�t
T�rsa fel� nyujt� kez�t:
Tarts meg, - vagy t�ged is lez�zlak!
�s tompa jajjal r�zuhant.

El�llt a hegy l�lekzete,
S egy percre a patak alant.

A m�sik meghajlott bele,
De felfogta �s megtartotta �t.
Egyik a m�sikra t�maszkodva:
Most �gy �llnak a Teremt� el�tt.

Trofeum

Mint indi�n a skalpokat,
�reg feny�k zuzm�szak�ll�t
�n a Mag�nyt�l elragadtam.
Ez a viharvert sz�rke z�szl�
D�sz�ti szob�m n�gy fal�t,
Feny�gallyak k�z�tt fityeg.
Ha ablakomon bes�v�t a sz�l,
Oly k�s�rtetiesen lengeti,
Mint fenn az ormokon.
E trofeum,
Ez az �n �dv�m lobog�ja,
�s boldogabb vagyok vele,
Mint lehetett a Nagy Napoleon
Marengo minden z�szlaj�val.

Az �n szob�m

Nem volt ilyen szob�m soha:
Alacsony kis padl�sszoba,
De szeme �gig�r� hegyre n�z
S a hegy viszont az � szem�be.
Benne neh�ny b�tordarab,
Oly durv�n �sszer�tt, -
De visszadobn�k minden f�ldi j�t,
Ha ez�rt k�n�ln�k cser�be.

Ez az �n remeteszob�csk�m.
K�r�l a falon feny�, p�fr�ny,
�s vadvir�g az asztalon.
Szeretteim a nagyvil�gban,
L�tj�tok: �n most itt lakom.

Az ablakokon z�ld zsalu van:
Neh�z, z�ld pilla a szemen,
De a szempill�t nem csukom be
Virrasszon �r�k-�beren.

Nappal l�ssam, hogy fut a felh�,
�jjel halljam, mit ny�g az erd�,
S mint z�gnak k�r�l a vizek, -

Amen. Nincs tov�bb. Itt hiszek.

Ama keskeny �t

A sz�lerd� m�r elmaradt,
Most t�rpefeny� j�, s bor�ka,
Az �sv�ny egyre keskenyebb, -
J�v�k, - ki tudja m�r mi�ta
S megyek, - ki tudja meddig m�g.
A c�lom - Isten tudja csak -
Tal�n a semmi - t�n az �g.

Az �sv�ny egyre keskenyebb
�s egyre zeng�bb a sz�vem.
�gy zeng, mint egy krist�lyharang.
Pedig nem r�zza senki sem.

M�g feljebb gy�r f� �s moha, -
Majd puszta gr�nit, vagy bazalt,
Sz�lk�rt�k h�jja-riad�ja,
Vagy s�ri csend, - minden kihalt.

J�v�k, nem tudom m�r mi�ta.

Egy ismeretlen t�lvil�g m�r
Fagyaszt� �ramot lehel.
Megyek, - ki tudja meddig m�g.

Ez t�n a mennybemenetel.

Az �n�k�

Ez a kir�ly.
A k�dkoron�s, rejtelmes nagy�r,
Aki uralkodik itt mindenen,
Mindenbe belesz�l,
Mindenben benne van,
Minden feny�nek � a h�ttere.
� az, aki mind�g sejtteti mag�t,
De nem mutatja meg, csak n�ha-n�ha,
Ha tiszta este van -
�s a szivekben m�lt� �h�tat.

El�sz�r holdvil�gn�l l�ttam �t -
�s nem tudtam, hogy � az.
Olyan volt, mint egy �ri�si �rny,
Minden cs�pp f�nyess�get bebor�t�.
Nagyobb volt, mint az �j,
Nagyobb volt, mint a csend,
Nagyobb, mint minden eddig tudott nagys�g,
Olyan nagy volt,
S a holdf�nyben oly kicsi voltam �n,
Hogy n�m�n levettem a kalapom.

Vizek ha tal�lkoznak

Harsogva j� k�t vadpatak,
Egy harmadik, egy negyedik,
K�l�n kis v�lgyb�l mindenik, -
De egym�s fel� tartanak.
Al�bb a sodruk sebesebb,
Al�bb m�r malmot hajtanak,
F�r�szt lend�tnek r�nk�t v�gni.

Mennek - �s nem fognak meg�llni!

A forr�spontjuk messze-messze
Rejlik az �n�k� alatt,
Egyik� itt, a m�sik� amott.
De �lmukban m�r l�tj�k t�rsukat,
Akihez v�gy ragadja �ket,
S a testv�r fel� k�zdik magukat.
Vadul birk�znak f�val, k�vel. -

�s gy�znek - egyes�lt er�vel.

Folt, amely tiszt�t

Egy foltot l�tok, egy feh�ret,
A l�tcs�vembe belet�vedt:
Az ott egy h�mez�,
Egy folt a kir�ly komor k�nt�s�n.
� mennyi �h�tattal n�zem �n!

Az ott �r�k.
Mert nincsen j�lius, oly rekken�,
Mely onnan azt a foltot elvigye,
A h� az �n�k� menyasszonya,
S �r�k a h�val k�t�tt sz�z frigye.

A v�rosokban letiport�k
Az �gb�l-esett sz�z havat,
Sz�z s�ros emberl�b g�zolt bele, -
Itt - t�lt�l-t�lig megmarad.
A szakad�kb�l felragyog az �gre.

Most a lelkemet mossa h�feh�rre.

Az utols� h�z

A f�r�szmalmon t�l vagyok
S ez itt az utols� fah�z.
Ablak�b�l a gyertyaf�ny
�gy lobog el�, mint a l�z
Ijedt, beteg gyerek szem�b�l.

Valami f�z�s �sszer�z.
Itten v�gz�dik valami
�s kezd�dik valami m�s.
Valami nagyobb hatalom.

Ez itt az utols� fah�z
S t�l rajta zajlik a vadon.
Elv�sz az �t a vak s�t�tbe.

R�meket l�t a h�zik�
S az �jbe k�mlel l�zban �gve.
T�l rajta zajlik a vadon,
Vagy hallgat; �m a hallgat�sa
M�g sokkalta f�lelmesebb.

Visszavonult a kis telep
S visszavonulva hagyta itt

H�tv�dnek ezt a h�zik�t.
�s r�b�zta a titkait
�s minden embernek-val�t.
Nem el��rs, - h�tv�d ez itt.
T�l rajta nyoma v�sz az �tnak, -
Az emberg�gnek takarod�t f�nak.

T�l rajta m�r a patakon
R�zsut nagy sz�lf�k d�ltek �t,
�gak, k�vek, kavarg� tajt�k,
D�h�ng� �sszevisszas�g.
Itt kezd�dik a m�sik hatalom:
Az �sellens�g el��rsei.

A h�zik�n t�l gy�z�tt a vadon.

A szem�rmes szikl�k

A szikl�k itten oly szem�rmesek:
Feny��gakkal takargatj�k
Gr�nitbord�ik sz�rny� �leit.
M�g cserje is akad imitt-amott,
Val�di lomb,
�sszel hull�, tavaszt v�r� lev�l,
Tiszavir�g a halhatatlan z�ldben.
M�g cserje is akad imitt-amott
Takar�nak a sz�z szirtek f�l�.

A szikl�k itten oly szem�rmesek,
�gy rejtik a benn�k lak� er�t,
A lappang� hatalmat.
Nem kiab�lnak, nem fenyeget�znek,
Vad meztelens�g�k',
Fesz�l� izmaik' nem mutogatj�k.
Nem �v�ltik al�
A magass�gb�l a v�ndor fej�re:
Mindj�rt re�d szakadunk, nyomorult!

Hanem, ha j�nne egyszer buja ember,
S taposn� a z�ldet fej�k f�l�tt,
S �gy hozn� v�gzete,
Hogy egyszer f�lre l�pne:
A magass�gb�l lebucsk�z� teste
Ezeken a szem�rmes szirteken
V�res rongyokba szaggatn� mag�t.

Gyop�r

Azt mondta valaki:
A Korongyoson gyop�r is terem.
Az�ta v�gyaimnak netov�bbja
A Korongyos-tet�.
R�la �lmodom nappal-�jjel,
S a pici feh�r csillagokr�l,
Mik szikr�znak a vad k�vek k�z�tt.

Mert �gy lehet:
Egy hull�csillag sz�llt al� oda,
�p a Korongyos tetej�re.
Honnan indult: ki tudja azt?
Tal�n egy nagyv�ros felett
L�tta �trakelni egy ifj� p�r,
Sikolt� �v�t elk�s�rt�k szemmel,
M�g leg�rb�lt a s�t�t horizontra.
Tal�lgatt�k: vajjon hol nyugszik meg?
H�t ide hullt.
Ide, a Korongyos-tet�re.
Ezer darabra hullott sz�jjel,
De �dv�ss�g�t megtal�lta.
S minden kis r�sze csillagalak� lett:
�gy sz�letett a havasi gyop�r.

Hangverseny

Lent a patak z�g. -
De most j� a sz�l -
�s elkezdi a fenyves idefenn.
Ifj� cserj�k vad s�r�nye lobog
�s az �reg feny�k
Inognak m�lt�s�gosan.
Azut�n semmi hang.

�s felhallatszik �jb�l a patak.

Egy sz�lroham -
S a f�k folytatj�k, ahol abbahagyt�k:
Mi t�rt�nt k�tsz�z esztend� alatt.
�s s �j sz�net.

�s felhallatszik �jb�l a patak.

Izvor

Megtudtam ezt is:
A patak nev�t.
A dajk�m�t, ki est�nkint dalol,
S az �serd�nek minden erej�t
A v�lgybe hozza le.
� be m�lyek, be cs�ndesek az est�k,
�gy, egyed�l, - vele.
Megtudtam ezt is.
A patak nev�t,
Hogy nev�n nevezhessem a Mag�nyt,
Mint egy titokzatos t�nd�rle�nyt:
Izvor, Izvor!

"�rd�gszoros"

Mi d�b�r�g, a szikla, vagy a v�z?
Egyszerre d�b�r�g
Az Izvor �s az �rd�g katlana.
Az Izvor benne habzik.
Pezsg� nem habzik �gy,
Tokaj nedv�nek nincs ily ereje.
Ezt n�zni: m�mor.
�s hozz� k�pest rongy a szenved�ly.

Egy t�rzs fekszik az �rd�g katlan�ban.
Feny� volt valaha,
�vsz�zados feny�.
Az ember r�nknek k�sz�tette ki.
Ez�ta asztal volna t�n, vagy �gy.
De m�st gondolt a sz�l.
A fergeteg
Fogta �s ledobta a szakad�kba.
Most ott pihen,
S a v�g�t�let trombit�it v�rja.

A szoros felett �ssze�r a szirt,
Az �rd�g torka sz�jba ny�lik ott,
Villognak a kem�ny gr�nitfogak,
�s egy halv�nyk�k reped�s csup�n
Az �g.
Menek�l� utadat arra vedd
L�lek, k�l�nben itt tart a pokol.

N�ha f�lek...

N�ha f�lek...
�gy nyugtalan�t ez a suttog�s,
Ezek a halk neszek,
Ez az imbolyg�s, ez az �sszej�tsz�s
A h�tam megett.
E halk hull�sa nem tudom minek.
Itt nem hull lev�l,
T�n az Id� pereg
B�s perceg�ssel itt, az �r�kz�ldben.
N�ha f�lek...
A fenyves olyan k�s�rteties.
N�ha �gy �rzem, hogy lepke vagyok,
S felsz�rhat minden �reg feny� t�je.
Egy idegen par�ny,
Akit nem t�r az �svadon mag�ban.
De multkor egy gy�k�rbe botlott l�bam,
S ahogy f�ln�ztem,
Megr�zta szak�ll�t egy v�n feny�,
�s �gy sz�lt hozz�m bar�ts�gosan:
�cs�m, jobban vigy�zz!
S ha elv�g�dsz, h�t csak magadra vess!

Telefonp�zna

Elsorvadt, sz�raz �gai
Mint b�na karok, kimerednek.
Telefonp�zna lett a fa:
H�rhordoz�ja embereknek.
S a t�bbi k�zt kell �llnia.
A t�bbi mind faragott oszlop,
Legyalult, kinyalt, s�ma fa,
Olyanok, mint az udvaroncok.

Ezen m�g ott az �si k�reg,
�s van m�g benne b�szkes�g, -
S az erd�re m�g visszar�ved.

�gy bontja meg a t�bbiek sor�t,
Mint a fecseg�, l�ha n�pet
Egy s�t�tcsukly�s aszk�ta-bar�t.

Az emberek a dr�tot hozt�k,
Ott �llt, �tban �llt, kap�ra j�tt,
Nem v�gt�k ki - csak besorozt�k.

De rajta m�g az �si k�reg,
A b�szkes�ge megmaradt m�g, -
S az �serd�re visszar�ved.

Dial�g

A hark�ly kopogtat egy v�n feny�f�t.
�n a botomra d�lve hallgatom,
Mint harmadik.
K�l�nben csend lakik
K�r�l az erd�n.

A hark�ly:

Mit gondolsz �reg: meddig �lsz m�g?

A feny�:

Azt j�l tudj�k az istenek,
Akik az �letem kim�rt�k.

A hark�ly:

Mit gondolsz �reg, hogy mi lesz bel�led?

A feny�:

Bizony mondom, nem f�gg az se t�lem,
Se t�led.

A hark�ly:

Az emberekt�l f�gg teh�t?

A feny�:

Az ember nagynak k�pzeli mag�t.

A hark�ly:

Mit gondolsz m�gis:
Hiszed, hogy asztalt ter�tenek rajtad,
S mell�d telepszik egy vid�m csal�d?
Vagy �gy leszel, mely m�lyen, h�sen altat
A nap heve ut�n?
Sz�lj, mit hiszel h�t, v�n embertelen?!

A feny�:

Mit tudom �n!
B�lcs� leszek tal�n.
Tal�n kopors�. Oly mindegy nekem.

Hidak

Egy h�don mentem �t, az Izvoron.
Furcsa hidacska volt:
K�t sz�l feny�,
Csak �gy, egym�sba r�va,
Az Izvor lent dalolt.
Egy percre �n akkor meg�lltam ott,
Beh�nytam a szemem,
Hallgattam, hogy az Izvor mit dalol,-
S egy l�t�st l�ttam:
A Dun�t l�ttam messze, valahol,
S az Erzs�bet-h�d �rcpill�reit.

Ill�s

Ez a vill�m nyoma,
E sz�nn� �gett, b�s-fekete rom.
Az ember �nmag�nak k�vetelte,
Az Isten azt felelte: "Nem adom.
Ez itt pr�f�ta-fa.
Nem fogja l�tni a letarolt erd�t,
R�bocs�tok egy izz�-t�zes felh�t,
Magamhoz ragadom."

Az ember �nmag�nak k�vetelte,
Az Isten azt felelte: nem adom.

Lovas fav�g�

Lovon j�, nem gyalog,
Lovon j�, hallgatag:
Komor er�.
A piros alkonyat
M�g�tte j�
�s megn�veszti furcs�n, feket�n.

A fejsz�t v�ll�ra vetette,
Mint hal�l a kasz�t,
�gy lovagol
A fenyveseken �t
�s megvet�n tekintget szertesz�t.

A feny�k s�t�t gy�l�lettel n�zik:
A h�h�r ott megyen!
Vajjon kivel tart ma lesz�mol�st?
Veled? Velem?
�s holnap ki ker�l a b�rd al�?

A feny�k s�t�t gy�l�lettel n�zik,
�s z�gnak, mint az �sszeesk�v�k.
S megsz�lal egy: �n holnap meghalok, -
De zuhanva, m�g �sszez�zom �t!

�s z�gnak, mint az �sszeesk�v�k.

M�r j�rt...

M�r j�rt a vill�m a fejem felett,
S b�jtam el�le v�n feny� al�
J� helyre �p...
Egy csattan�s:
Lobogtunk volna mind a ketten:
�n �s a kihez menekedtem.
�s lett�nk volna egy halom hamu,
K�t �let hamuja.
Bottal piszk�lta volna valaki:
Melyik az ember �s melyik a fa?...

"D�cs�rtess�k..."

A hegyr�l j�ttem lefele.
Valami komor �h�tat
Ragyoghatott az arcomon:
Nagy f�ny �s nagy hom�ly, keverve.
Mint naps�t�tte havason
A fellegeknek �rnya.

�s szembe j�tt egy kisgyerek.
�s feln�zett re�m.
Kicsi l�lek gyolcsba, mez�tl�b.
Valamit �szrevehetett,
S mintha l�tn� pap-b�csij�t,
Kalapot emelt: "D�cs�rtess�k"...

E percben papnak �reztem magam,
Isten papj�nak, �gy mint senki m�s
�s �si joggal v�laszoltam
A kisgyereknek; Amen, mind�r�kk�!

Vihar ut�ni gondolatok

Csak egyszer adn�d �nnekem
Teremt� �r hatalmadat:
Az elszabadult ork�n erej�t,
A felh�szakad�s
Patakokat dagaszt� hatalm�t!
Csak azt a percet adn�d �nnekem
�n Istenem, csak azt a percet,
Amelyben a leoml� g�rgeteg
K�zep�n v�gja kett� az utat
�s a l�zad� elemek
Kit�zik z�szlajuk
A halombad�lt sz�lf�k barrik�dj�n.
Csak ezt a percet,
Csak ezt a f�ldrenget� percet add nekem,
Isten!

Tudn�m, hogy mitev� legyek vele!...

A mag�ny szobra

�n j�tszottam a rengeteggel,
S z�logul a lelkemet adtam.
Hogy fogom visszav�ltani?
Gyerekkoromb�l zend�l egy sz�:
Most tess�k "szobrot �llani!"

A sz�t a feny�k �tveszik,
Harsogva z�gj�k: szobrot �llni!
M�r k�vetel a rengeteg:
Add meg magad, nincs mit csin�lni!

Felh�gok h�t egy csonka t�rzsre,
Keresztbefonom a karom:
T�gy h�t velem, amit akarsz,
Erd�, te sz�rny� hatalom.

S az erd� semmit sem csin�l.
E mozdulat el�g neki.
Ahogy hozz�dermedten �llok:
Alakom' szoborr� teszi.

S "Mag�ny szobr�"-nak nevezi.

Kar�csonykor

A szent est�n majd elj�v�k ide.
Almaim szeker�be fogatok
�s sz�lok fant�zi�m t�ltos�hoz:
Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok,
�s �lomhint�n elj�v�k - ide.

Itt minden feh�r lesz, - feh�r, s halott.
Csak egy hang lesz a halott rengetegben:
A z�g� patakok.

�s �n feny�t�l feny�h�z megyek
�s minden feny�t megsimogatok.

�s megk�rdezem: virrasztotok m�g?
�s megk�rdezem: hogy aludtatok?

�s azt�n felt�z�m a sz�vemet
A legmagasabb feny� tetej�re, -
S im�ba kezdek: Mag�ny, Mi Any�nk...
N�ked aj�nlom �g� sz�vemet...

Olyan lesz, mint egy kar�csonyfal�ng.

A kar�csonyfa meg�rkezik

M�g�tte elmaradt a nagyhavas,
M�g�tte elmaradt a rengeteg,
A piacon most meg�llnak vele
A nagy utat j�rt, csendes szekerek.

Vizsg�lgatj�k n�v�s�t, termet�t,
Az emberek k�zt k�zr�l-k�zre j�r.
Az �ri�s lemetszett, csonka karja,
A kis feny�fa: kar�csonyfa m�r.

Csod�lkozva tekintget szertesz�t
�s f�j�n leheli ki illat�t.
Egyben �nnepre felszenteltnek is,
Hal�lrasz�ntnak is �rzi mag�t.

A kar�csonyfa panaszkodik

El-eln�zlek, ti hontalan feny�k,
Ti erd�-testb�l kit�pett tagok.
H�nyan mondhatj�k el ma veletek:
� �n is, �n is hontalan vagyok!

Piacra vitt�k a testem, s a lelkem,
�s alkusznak az �letem felett.
�s feh�r vatt�t aggatnak re�m:
M� zuzmar�t a zuzmara helyett.

Tudom: elsz�rad a lev�gott kar,
Tudom: �n vissza nem jutok soha
Az �srengeteg anyakebel�re.
Sorsom: lap�ly a cs�csok�rt cser�be.
S a v�gtelen helyett egy sz�k szoba.

A kar�csonyfa �nekel

Ha sz�k szoba: hadd legyen sz�k szoba.
A sz�k szob�ban is terem �r�m,
Gy�l apr� gyertya �ns�g �jjel�n,
� csak ne legyen sorsom b�s k�z�ny,
� csak legyek a f�ny forr�sa �n,
Apr� gyermekek b�lv�nyozott f�ja,
�n az idegen, �n a j�vev�ny.
�g� feny�fa, �g� �ldozat,
Akit az Isten �si otthon�b�l
Emberek �r�m�re elhozat.
Csak rajzol�dj�k m�lab�s �rny�kom
S imbolyogjon a sz�k szob�k fal�n.

Mindegy, hogy mi lesz velem azut�n,

Kolozsv�r, 1921 kar�csony