Útjelző Hírháttér

Az Országos Rendőrfő-kapitányság honlapján több hétig látható volt egy rendőrségi felhívás, amely az elkövetők cigány származására utalt. Lassan csiszolódó demokráciánkban azt hittük, ez a jelenség végleg kihalt, hisz nem csak a jó ízlést sérti, de jogszabályok, belső rendelkezések is tiltják az etnikai hovatartozás feltüntetését a bűncselekmények kapcsán. Noha a „cigánybűnözés” kifejezés szalonképtelenné vált a közbeszédben, a cigányellenes megnyilvánulások egyik leggyakoribb formája, hogy bűnözésre hajlamos népnek titulálják a romákat. A rasszista érvrendszer egyik kedvelt toposza, hogy „cigányokkal vannak tele a magyar börtönök”. A tényekkel – egyes helyeken ötven százalék körüli a roma fogvatartottak aránya – nehéz lenne vitatkozni, de hogy ez miért van így, annak egész más magyarázatai vannak, mint amit rasszista honfitársaink hangoztatnak. Figyelembe kell venni egyrészt, hogy a bűnelkövetés meglehetősen szoros összefüggésben áll a szociális helyzettel. Magyarán, a szegények közül lényegesen nagyobb számban kerülnek ki bűnelkövetők, mint a polgárosultabb rétegek köréből. A cigányság pedig éppen az alacsonyabb státuszú csoportban van jelen nagy arányban. Ha tehát azt vizsgálnánk, hogy a szegény rétegekből kikerülő cigány és nem cigány bűnelkövetők milyen arányban vannak, azt találnánk, hogy egyáltalán nem követnek el több bűncselekményt a cigány szegény emberek, mint a nem cigány szegények. Volt egy előkutatás néhány éve, amely arra a megállapításra jutott, hogy a roma elítéltek aránya nagyjából megfelel a romáknak a szegény társadalmi rétegen belül képviselt arányával, ám a kutatásnak nem lett folytatása, sőt a kutató ma már nem is igen kíván nyilatkozni róla. (Talán nem örvendtek túlzott népszerűségnek a feltárt összefüggések?) De még ha magasabb lenne a romák aránya, azon sem lehetne csodálkozni! Én például még nem láttam olyat, hogy egy rendőr ne cigány embert igazoltatott volna az utcán. Sokkal nagyobb esély van így a roma bűnelkövetők elfogására, mint a nem romákéra. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a rendőrök éppoly előítéletesek, mint a társadalom többi része, így hamarabb rá is sütik egy romára, hogy elkövetett valamit, mint egy nem romára, holott lehet, hogy éppoly ártatlan… – A „cigánybűnözés” kifejezés ma már a rendőri zsargonban, a bűnüldözés szakmai szótárában nem használatos, hiszen olyan jelentéstartalma van, amely azt sugallja, mintha a bűnözés a cigányság egészére jellemző lenne – mutatott rá érdeklődésünkre Póczik Szilveszter kriminológus. E korábban, a kommunista időszakban alkalmazott kifejezés megengedhetetlen módon szimbolikus kapcsolatot teremtett a roma etnikum és a bűnözés jelensége között, és sajnálatos módon ezt erősítette a ’70-es évektől készült külön cigány bűnügyi statisztika is. Ezek a statisztikák azonban a erősen kifogásolható módszertani bázisok miatt korábban sem értek és mértek semmit, legfeljebb azt, hogy a rendőrség mikor milyen intenzitással dolgozott a cigányok körében. A bűnelkövetés szempontjából az etnikai hovatartozás másodlagos jelentőségű, hiszen a bűnüldözésben és igazságszolgáltatásban az egyén által megvalósított bűncselekmény a vizsgálat tárgya, nem pedig az elkövető járulékos, például szociális vagy etnikai minősége. Ezzel ellentétben a kutató – mint jómagam – arra is kíváncsi, milyen összefüggés mutatkozik az etnikai hovatartozás és szociális helyzet, konkrétan az etnoszociális eredetű hátrányok és a bűnelkövetés között, ezért kutatói szemszögből elfogadhatónak tartom, ha cigány bűnelkövetőkről beszélünk. – Vannak olyan romák, akik bűncselekményt követnek el, mint ahogy vannak bűncselekményt elkövető nem cigányok, és praxisunkban igen gyakran rendőrök is – nyilatkozott Furmann Imre, a NEKI igazgatója. Sokat hadakoztunk annak idején, hogy a körözések megfogalmazásánál a rendőrség ne használja a kreol, a sötét bőrű, és egyéb, egyértelműen a roma etnikumhoz való tartozásra utaló jelzőket. Ez ma már, a cigánybűnözés szóösszetételhez hasonlóan, a múlté (még ha mostanában volt is ezekre precedens – a szerk.). A tököli börtön – kívülről (Fotó: Váczy András) A NEKI kizárólag sértetti jogi képviselettel foglalkozik. Gyakorlatilag majd mindig cigány sértettekével, akik értelemszerűen vállalják roma mivoltukat, hiszen legtöbbször éppen emiatt éri őket hátrányos megkülönböztetés, rendőri visszaélés, nem egy esetben jogtalan bántalmazás, megalázás. Megfigyelhető volt, hogy régebben inkább csak jelképesen ítélték, marasztalták el a rendőröket. Még egy durvább visszaélés esetében is megúszták pénzbüntetéssel, figyelmeztetéssel. Az utóbbi időben ezen a téren változott a bírói gyakorlat – mutatott rá Furmann Imre. A legutóbbi esetekben 2-3 alkalommal már végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek rendőröket. Mi nem elégszünk meg ezzel, legtöbb esetben ezután kártérítési eljárást indítunk a rendőrség, közelebbről a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságok ellen. Jelenleg is több ilyen perünk van folyamatban. Tízéves tapasztalatunkat összefoglalva a konkrét ügyek kapcsán vizsgáltuk a rendőrség tevékenységét: a rendőrök által elkövetett jogsértéseket – a halállal végződő ügyeket, bántalmazásokat, a jogellenes fogva tartást, testi sértést –, a nyomozás vagy egyéb eljárás közben elkövetett hibákat. A sértetti képviselet nézőpontjából elemeztük a rendőrök ellen folytatott büntetőeljárások néhány lényeges kérdését, a rendőrségi parancsnokok felelősségét. Két összefoglaló jelentésünket megküldtük a belügyminisztertől a legfőbb ügyészen át a területileg illetékes rendőrparancsnokokig. Ez utóbbiaktól külön levélben kérdeztük meg, mit tettek és tesznek, hogy a jövőben ilyen esetek ne forduljanak elő. Ugyanis a rendőrséget mozgató jogszabályok nagy döntési szabadságot és hatáskört adnak a helyi parancsnokok kezébe. Ha a rendőr olyan bűncselekményt követ el, amit a Btk. három évet meghaladó idejű szabadságvesztéssel büntet, akkor a rendőrt el kell bocsátani. Ezen belül parancsnokának mérlegelési joga van. Az tapasztaltuk, hogy a parancsnok magatartása az utóbbi időben pozitívan változott. A Roma Sajtóközpont igazságügyi minisztériumi és ügyészségi adatoknak az átvizsgálása után a gyakorlatban érzékelhető pozitív elmozdulás ellenére azt találta, hogy a hivatalos személy bántalmazásának gyanújából 77-szer nagyobb eséllyel lesz letöltendő börtönbüntetés, mint ha a feljelentés egy rendőr vélelmezett erőszakos bűncselekménye miatt érkezne. Az elmúlt négy év ügyészségi statisztikái szerint (az idei évről nincsenek még adatok) a rendőrök által elkövethető jogellenes fogva tartás, kényszervallatás vagy hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatti feljelentések elenyésző hányadából, még a tizedéből sem született vádemelést. A 1998 és 2002 között 6192 eljárás indult a felsorolt bűncselekmények ügyében, amiből 610 esetben született vádemelés. Az említett kategóriákban 1999–2002 közötti 354, rendőrök ellen hozott jogerős ítéletből összesen nyolc volt a letöltendő szabadságvesztés, az esetek majd harminc százalékában felfüggesztette a börtönbüntetéseket, több mint felében pedig pénzfőbüntetést szabott ki a bíróság.   Rendőri erőszak* Hivatalos személy elleni erőszak feljelentés 4696 2549 vádemelés 443 1769 ítélet 354 1575 végrehajtandó börtönbüntetés 8 302 * Jogellenes fogvatartás, hivatalos eljárás során elkövetett bántalmazás, kényszervallatás Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Bűnügyi Statisztika alapján a Roma Sajtóközpont összesítése (1999–2002) A Magyar Helsinki Bizottság vezetője, Kőszeg Ferenc szerint a rendőri állományon belüli „nagyon erős testületi szellem” is szerepet játszik abban, hogy kevés a bizonyított rendőri bűncselekmény. Az összetartás miatt az akár öt év szabadságvesztéssel is sújtható hamis tanúzásért mindössze ügyészségi megrovásban részesült a bátonyterenyei kapitányság teljes állománya. Hiába próbáltak meg „falazni” ugyanis a – hamis tanúzásra felbujtás, közokirat-hamisítás, hivatali visszaélés és súlyos testi sértés kísérlete miatt – végrehajtandó börtönbüntetése elől bujkáló kollégájuknak. A férfi szintén rendőr társával két éve gázsprével lefújta és fegyverrel megfenyegette egy roma család tagjait – köztük gyerekeket –, az egyik fiatalembert megverték, majd a család egy másik férfi tagjának a fejéhez pisztolyt szegeztek. T. J.–B. B. Jogsértő rendőrségi felhívások, bűnügyi tudósítások A jelek szerint a rendőrség mintha még nem szabadult volna meg a Kék fényes idők szellemétől: bűnügyi tudósításaikban a médiumok rendőrségi forrásokra hivatkozva – jogellenesen – még mindig megjelölik az elkövetők vélt származását. A kisebbségi ombudsman emiatt több újságot is figyelmeztetett az utóbbi időben. A helyzet odáig jutott, hogy jogszabályt módosítanak az ügyben. „Az öt cigány kinézetű elkövető, (…) személyleírása: kb.160 cm magas, barna bőrű, cigány származású, vékony testalkatú, (…) az elkövető 16-17 év körüli roma személy, mindhárom férfi sötét bőrű, roma származású volt (…) beszéde nem túl művelt emberre vallott, hasonló volt a roma beszédhez.” Pár éve mind az adatvédelmi, mind a kisebbségi ombudsman, mind pedig az országos rendőr-főkapitány jogellenesnek minősítette ugyan, ha a rendőrség közli a keresett személyek vélt etnikai hovatartozását, a Roma Sajtóközpont ezeket a különböző megyéből származó „cigányozó” rendőrségi körözvényeket találta nemrég az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) honlapján. – A törvény precízen körülírja, hogy milyen adatokat szabad feltüntetni körözéskor, ebben természetesen az etnikai hovatartozás nem szerepel – nyilatkozta a Roma Sajtóközpontnak Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője, aki ezért két hét elteltével töröltette a honlapról az inkriminált körözvényeket. Kaltenbach Jenő állásfoglalásaiban már évekkel ezelőtt jelezte: azért törvénysértő ez a gyakorlat, mert egyrészt az etnikai hovatartozás érzékeny adat, amelynek nyilvánosságra hozatalához az érintett írásbeli beleegyezése, nemzetközi egyezményben foglalt felhatalmazás, vagy külön törvényben megfogalmazott cél szükséges. Másrészt sérti az egyén jogát a szabad identitásválasztáshoz. A kisebbségi biztos állásfoglalása ellenére a bűnügyi tudósításokban gyakorta fordul elő, hogy utalás történik az elkövető etnikai hovatartozására. A Magyar Nemzet például – „A kőbányai kórház biztonsági őrei tétlenül szemlélték a romák támadását” címmel – pár hete arról számolt be, hogy „randalírozó cigány család tagjai verték meg a kőbányai kórház egyik ügyeletes orvosát”. Az utóbbi években több ehhez hasonló tartalmú, a „cigánybűnözés” mítoszát erősítő tudósítás került a lapok hasábjaira, tévék képernyőjére. Az egyik közszolgálati tévécsatorna szerkesztője például egy bűnügyi riporttal kapcsolatban nemcsak elismeri, de kifejezetten büszke is arra, hogy „a hiteles tájékoztatást az elkövetők származására utalással rendszeresen elősegíti az általa vezetett szerkesztőség”. Ezek a közlemények Kaltenbach szerint sértőek, megalázóak a cigány közösségre nézve, sőt, gyűlöletkeltésre is alkalmasak, ám mivel nem érik el a büntetőjogi védelemhez szükséges uszítás szintjét, polgári jogi jogvédelem pedig csak a személyükben érintettek előtt áll nyitva, gyakorlatilag lehetetlen velük szemben fellépni. A biztos vizsgálatai során az adott rendőrkapitányságok rendre cáfolták, hogy az újságírók tőlük kaptak volna származásra vonatkozó adatokat. A jövőben ezért úgy módosítják az ehhez szükséges jogszabályokat, hogy a rendőrkapitányságoknak kötelező lesz ilyen esetekben helyreigazítást kérni. Berkes Béla Roma Sajtóközpont