Bar�taim, a hulig�nok
Gy�rgy Attila  2006.11.06. 23:44

"Hulig�nok"

Bar�taim, a hulig�nok

K�pzelj�k el, bar�taim, a g�r�g sereget a m�rmid�nok n�lk�l Tr�j�n�l.  K�pzelj�k el D�riust a Halhatatlanok n�lk�l. K�pzelj�k el M�ty�st a Fekete Sereg n�lk�l. �tvenhatot, pesti sr�cok n�lk�l.

Elk�pzelhetetlen.

K�pzelj�k el, hogyan lehetne lev�ltani egy haza�rul�, hazug �s korrupt korm�nyt Magyarorsz�gon 2006-ban, fizikai er� n�lk�l. Ez m�r elk�pzelhet�. Sehogy.

B�k�sen t�ntetni, bocs�sson meg a vil�g, olyan, mint a sz�zess�g�rt orgi�t rendezni.

Hulig�nok… zavarg�k… provok�torok… cs�csel�k…

Ha v�lasztani kell, bar�taim, t�rsaim �s v�reim: ez az �n n�pem. Az �n n�pem az, amely nem hagyja mag�t megal�zni, szembehazudni, kifosztani. Az �n n�pem fegyvert, k�vet, kardot, molotov-kokt�lt ragad – mikor, ami akad. Negyvennyolcban, �tvenhatban, k�tezerhatban. Abban a pillanatban, ahogy magyar z�szl�t lenget, �s szembesz�ll a gy�l�lt, �s hitel�t vesztett hatalommal, az elnyom�ssal: nem hulig�n, nincs kedvenc focicsapata, �s nem zavarog: teszi a dolg�t. Akkor is, ha lecsukj�k, ha fejbe l�vik, ha kik�z�s�tik: mert m�s v�laszt�sa nincsen.

„Ki szabads�g�t v�dve, �rte elesik/
t�rt�njen b�rhol,/
testv�r mind velem./
V�r szerint,/
a kiontott v�r szerint.”

Ezt �rta ’56-ban egy bolg�r k�lt�. V�ltozott valami az�ta?!

Egy sk�t szabads�gharcos m�sk�nt fogalmazott: „Mindannyian meghalunk. De nem mindannyian �l�nk igaz�n”.

Gondoljunk erre, feleim. Miel�tt azt mondan�nk a pesti utc�kat ism�t v�r�kkel v�r�sre fest� sr�cokra, hogy hulig�nok, �s zavarg�k.

K�nyelmetlenek, h�t persze. A hatalomnak, a hatalomra sz�m�t�knak egyar�nt. De ez a n�p – �s ez a n�p eg�szs�gesebb r�sze. A forradalom, b�rmilyen forradalom, amely meg�rdemli ezt a nevet – ezzel j�r. Kopaszok, vagy sem, futballszurkol�k vagy sem, politikai meggy�z�d�st� f�ggetlen�l, �k vitt�k, �k viszik v�s�rra b�r�ket: Magyarorsz�g�rt. Magyar z�szl�kkal v�llukon.

�tvenhatban �k voltak a cs�csel�k. Negyvennyolcban �k voltak a rebellisek. Ma �ket �nnepeln�k – ha �ppen nem l�n�nek k�z�j�k.

A szomor� nem az, hogy nincsenek elegen. A szomor� nemcsak az, hogy nem el�g er�sek. Ami igaz�n tragikus az, ahogyan saj�t t�boruk, saj�t embereik, az orsz�g jobb oldala is megtagadja, kitagadja, sorsukra hagyja �ket.

B�rfej�ek… hulig�nok… maszkkal �s kapucnikkal…

Az�rt megk�rdezn�k egy-k�t j�zan embert: hogyan lehet elviselni a k�nnyg�zfelh�t, ha nem takarod el az orrodat? �s hogyan lehet meg�szni a m�snapi el��ll�t�st, ha nem takarod el az arcodat?

Maszkok �s kapucnik… Na �s a pajzs, �s a v�d�sisak? Vagy az csak rend�r�knek duk�l?

Karhatalmiaknak, akik kiv�tel n�lk�l „belebotlanak” az utc�n fekv� emberbe?

A b�k�s t�ntet�s, amilyen falsul hangzik, ugyanolyan falsul �rt v�get. Hiszen teljesen mindegy, mi t�rt�nik: az utc�n j�r� embert, ha �ppen nem hordoz m�sf�l m�teres szegf�t, �gy is, �gy is megverik.

Letart�ztatj�k, elviszik, de legal�bbis megf�leml�tik. Teljesen mindegy, h�ny vir�gcsokorral kez�ben megy koszor�zni – a Hatalom am�gy is Molotov-kokt�lt l�t a vir�gok hely�n. �s teljesen mindegy, mennyire pacifista, �nmegad�, �s kompromisszumk�pes a t�ntet� – az eg�sz�rt am�gy is a jobboldal, szem�lyesen Orb�n Viktor, �s a fasiszta cs�csel�k a felel�s, akiket k�vetkezm�nyek n�lk�l sz�t lehet verni.

Mennyivel jobb futni, menek�lni �s Gandhit j�tszani Budapesten, bar�taim, mint egyenes gerinccel fel�llni, ahogyan n�h�nyan, a kevesebbek tett�k? Semmivel sem. A k�l�nbs�g csak annyi, hogy t�rden �llva, vagy felszegett fejjel vernek bilincsbe.

Persze, ez nem kev�s.

�s persze, mondhatn�nk azt is, k�nny� nekem, k�nny� nek�nk, a hat�r t�loldal�r�l, Erd�lyb�l besz�lni. K�nny�, mert nem mi vissz�k v�s�rra a b�r�nket.

Pedig dehogynem… Mert nek�nk csak ennyi maradt. Egy valaha volt anyaorsz�g, amely �pp�gy f�j, mint a lev�gott v�gtag. �s – mert ilyen az ember – nem sz�nik meg rem�nykedni senki, hogy m�giscsak hazat�r a t�kozl� apa. December �t�dik�t lenyelt�k, elfogadtuk. A v�laszt�sokat lenyelt�k, elfogadtuk. A magyarver�seket �vez� magyar korm�nyzati meghuny�szkod�st lenyelt�k, elfogadtuk.

�s most m�g ezt is?! Lassan m�r csak a „hulig�nokban” b�zunk…

�s b�znunk kell, mert olyan nincs, hogy ez a kicsi orsz�g elveszik, �talakul, ebek harmincadj�ra jut.

Valakik�rt �gnek m�g a gyerty�k – �tvenhat csak �tven �ve volt -, �s lenni kell valami isteni sz�nd�knak abban, hogy l�tez�nk, l�tezik m�g gerinces, magyar n�p. Ha kopaszon, kapucnisan, er�szakosan, akkor �gy. Ahogyan a vil�g megk�veteli.

Egyeb�nk m�r �gysem nagyon maradt. Az �nbecs�l�s�nket ne hagyjuk. Az erk�lcs, a magunkr�l alkotott bels� k�p nem politikai korrekts�g k�rd�se.

Ez�rt, miel�tt minden veszne: hajr�, m�g egyszer, �s nem utolj�ra. Hajr� magyarok. Hajr� Magyarorsz�g.

Hajr�, bar�taim, ti „hulig�nok”!